Zsoltárok 119
1 Boldogok a gáncstalan útuak, kik az Örökkévaló tana szerint járnak!
Svētīgi tie, kas nenoziedzīgi savos ceļos, kas staigā Tā Kunga bauslībā.
2 Boldogok, kik megóvják bizonyságait, egész szívvel keresik őt;
Svētīgi tie, kas Viņa liecības tur, kas no visas sirds Viņu meklē,
3 nem is cselekedtek jogtalanságot, az ő útjaiban jártak!
Netaisnību nedara, bet staigā pa Viņa ceļiem.
4 Te pasancsoltad, rendeleteidet hogy megőrizzük nagyon,
Tu esi pavēlējis, Tavus baušļus cieti sargāt.
5 Vajha megszilárdulnának útjaim, hogy megőrizzem törvényeidet!
Kaut mani ceļi uz to vien dzītos, Tavus likumus sargāt.
6 Akkor nem szégyenülök meg, mikor tekintek mind a parancsaidra.
Kad es raudzīšos uz visiem Taviem baušļiem, tad netapšu kaunā.
7 Magasztallak szívnek egyenességében, mikor tanulom igazságos ítéleteidet.
Es Tev pateikšos ar skaidru sirdi, kad būšu mācījies Tavas taisnības tiesas.
8 Törvényeidet megőrzöm, ne hagyj el oly nagyon!
Es turēšu Tavus likumus; neatstāj mani pavisam.
9 Miáltal teszi tisztává ifjú az ösvényét; Hogy megőrzi igéd szerint!
Kā jauneklis savu ceļu turēs šķīstu? Kad viņš turas pēc Taviem vārdiem.
10 Egész szivemmel kerestelek; ne engedj eltévednem parancsaidtól!
Es Tevi meklēju no visas sirds; neliec man nomaldīties no Taviem baušļiem.
11 Szivembe rejtettem szavadat, azért, hogy ne vétkezzem ellened.
Es paturu Tavus vārdus savā sirdī, ka negrēkoju pret Tevi.
12 Áldva légy, Örökkévaló, taníts engem törvényeidre!
Slavēts esi Tu, Kungs; māci man Tavus likumus.
13 Ajkaimmal beszélem el mind a szájad ítéleteit.
Ar savām lūpām es izteikšu visas Tavas mutes tiesas.
14 Bizonyságaid útján örvendtem mint mindenféle vagyon fölött.
Es priecājos par Tavas liecības ceļu kā vien par kādu mantu.
15 Rendeleteiden hadd elmélkedem, és hadd tekintsem ösvényeidet.
Es pārdomāju Tavas pavēles un ņemu vērā Tavus ceļus.
16 Törvényeidben gyönyörködöm, nem felejtem el igédet.
Es priecājos par Taviem likumiem; Tavu vārdu es neaizmirstu.
17 Végezz jót szolgádon, hadd éljek és őrizzem meg igédet.
Dari labu Savam kalpam, ka es dzīvoju un pasargu Tavu vārdu.
18 Nyisd meg szemeimet, hogy láthassak csodás dolgokat tanodból!
Atdari manas acis, ka es uzlūkoju Tavas bauslības brīnumus.
19 Jövevény vagyok a földön; ne rejtsd el tőlem parancsaidat!
Es esmu svešinieks virs zemes; neapslēp priekš manis Tavus baušļus.
20 Megtörődik a lelkem, vágyakozva ítéleteid után minden időben.
Mana dvēsele ir satriekta caur ilgošanos pēc Tavām tiesām vienmēr.
21 Megdorgáltad az átkozott kevélyeket, kik eltévedtek parancsaidtól!
Tu rāji pārgalvjus, tos nolādētos, kas no Taviem baušļiem nomaldās.
22 Gördíts le rólam gyalázatot és csúfságot, mert bizonyságaidat megóvtam.
Novērs no manis kaunu un negodu, jo es turu Tavas liecības.
23 Bár ültek is nagyok, egymással beszéltek ellenem: a te szolgád elmélkedik törvényeiden.
Kaut arī lieli kungi sēž un runā pret mani, bet Tavs kalps apdomā Tavus likumus.
24 Gyönyörűségem is a te bizonyságaid, azok a tanácsosaim.
Tavas liecības ir mans prieks un padoms.
25 A porhoz tapadt a lelkem; élessz fel engem igéd szerint!
Mana dvēsele līp pie pīšļiem; dari man dzīvu pēc Tava Vārda.
26 Útjaimat elbeszéltem s te meghallgattál: taníts engem törvényeidre!
Es izteicu savus ceļus, un Tu mani paklausi; māci man Tavus likumus.
27 Rendeleteid útját értesd meg velem, hadd elmélkedem csodatetteiden,
Liec man saprast Tavu likumu ceļus, ka es varu pārdomāt Tavus brīnumus.
28 Szétfolyt a lelkem bánattól: támaszsz föl engem igéd szerint!
Mana dvēsele raud noskumusi; stiprini mani ar Tavu Vārdu.
29 Hazugság útját távoztasd tőlem, s tanoddal kegyelmezz nekem.
Novērs no manis viltības ceļu un dāvini man Tavu bauslību.
30 Hűség útját választottam, ítéleteidet magam előtt tartottam.
Patiesības ceļu es esmu izredzējies, Tavas tiesas esmu licis savā priekšā.
31 Ragaszkodtam bizonyságaidhoz: Örökkévaló, ne szégyeníts meg!
Es turos pie Tavām liecībām, ak Kungs, nepamet mani kaunā.
32 Parancsaid útján futok, mert tággá teszed szivemet.
Kad Tu manu sirdi atvieglini, tad es teku Tavas bauslības ceļu.
33 Igazíts engem, Örökkévaló, törvényeid útjára, hadd óvjam meg mindvégig!
Māci man, Kungs, Tavu likumu ceļus, ka es tos pasargu līdz galam.
34 Értesd meg velem, hogy megóvhassam tanodat s megőrizzem egész szívvel.
Dod man saprašanu, ka es Tavu bauslību sargu un to turu no visas sirds.
35 Járass engem parancsaid ösvényén, mert azt kedvelem.
Vadi mani uz Tavas bauslības ceļu, jo pie tā man ir labs prāts.
36 Hajlítsd szívemet bizonyságaidhoz, s ne nyerészkedéshez!
Loki manu sirdi pie Tavām liecībām, un ne pie mantu kārības.
37 Térítsd el szemeimet, hogy ne lássanak hamisat, útaidon éltess engem!
Nogriez manas acis, ka tās neskatās uz nelietību, dari mani dzīvu uz Tava ceļa.
38 Tartsd meg szolgádnak a te szavadat, a mely visz a félelmedre.
Apstiprini Savam kalpam Tavu vārdu, tiem par labu, kas Tevi bīstas.
39 Térítsd el gyalázatomat, melytől félek, mert jók a te ítéleteid.
Novērs manu kaunu, par ko es bīstos, jo Tavas tiesas ir labas.
40 Íme vágyakoztam rendeleteidre: igazságoddal éltess engem!
Redzi, es mīlu Tavas pavēles; dari mani dzīvu pēc Tavas taisnības.
41 Jőjenek rám kegyelmeid, oh Örökkévaló, segedelmed szavad szerint!
Kungs, lai man nāk Tava žēlastība, Tava pestīšana pēc Tava vārda,
42 Hogy megfelelhessek gyalázómnak; mert bíztam a te igédben.
Ka varu atbildēt savam mēdītājam, jo es paļaujos uz Tavu vārdu.
43 Ne ragadd ki az igazság szavát szájamból fölötte nagyon, mert ítéleteidre várakozom.
Un neatrauj pavisam no manas mutes patiesības vārdu, jo es ceru uz Tavām tiesām.
44 Hogy megőrizhessem tanodat állandóan, mindörökké.
Es turēšu Tavu bauslību vienmēr, mūžīgi mūžam.
45 Hogy járhassak tág téren, mert rendeleteidet kerestem.
Un es staigāšu bez bēdām, jo es meklēju Tavas pavēles.
46 Hogy beszélhessek bizonyságaidról királyoknak előtte s ne szégyenkezzem.
Par Tavām liecībām es runāšu ķēniņu priekšā un nepalikšu kaunā.
47 Majd gyönyörködöm parancsaidban, melyeket szeretek;
Es priecājos par Taviem baušļiem, ko es mīlēju.
48 s fölemelem kezeimet parancsaidhoz, melyeket szeretek, hogy elmélkedjem törvényeiden.
Un es paceļu savas rokas pie Taviem baušļiem, ko es mīlēju, un pārdomāju Tavus likumus.
49 Emlékezzél a szolgádnak jutott igéről, mivelhogy engem reméltettél.
Piemini Savam kalpam to vārdu, uz ko Tu man lieci cerēt.
50 Ez vigasztalásom nyomoruságomban: hogy szavad fölélesztett engem.
Šī ir mana iepriecināšana manās bēdās, jo Tava apsolīšana mani dara dzīvu.
51 Kevélyek csúfoltak engem fölötte nagyon; tanodtól nem hajoltam el.
Pārgalvji mani apsmej pārlieku, bet es neatkāpjos no Tavas bauslības.
52 Gondoltam öröktől fogva való ítéleteidre, Örökkévaló, és megvigasztalódtam.
Kungs, kad es pieminu Tavas tiesas no senlaikiem, tad topu iepriecināts.
53 Forróság ragadott meg engem a gonoszok miatt, kik elhagyták tanodat.
Lielas dusmas mani pārņēmušas to bezdievīgo dēļ, kas Tavu bauslību atstāj.
54 Dalok voltak nekem törvényeid jövevénységem házában.
Tava bauslība ir mana dziesma manas svešniecības namā.
55 Gondoltam éjjel nevedre, a megőriztem tanodat.
Kungs, naktī es pieminu Tavu vārdu un turu Tavu bausli.
56 Ez jutott nekem, mert megóvtam rendeleteidet.
Tā ir mana manta, ka es turu Tavas pavēles.
57 Osztályrészem, oh Örökkévaló – úgymondtam – hogy megőrzöm szavaidat.
Tu, Kungs, esi mana daļa; es esmu solījis, turēt Tavus Vārdus.
58 Könyörögtem előtted egész szivvel kegyelmezz nekem szavad szerint!
Es Tevi pielūdzu no visas sirds; esi man žēlīgs pēc Tavas apsolīšanas.
59 Elgondoltam útjaimat s visszatérítettem lábaimat bizonyságaidhoz.
Es apdomāju savus ceļus un griežu savas kājas pie Tavām liecībām.
60 Siettem és nem késedelmeztem, hogy megőrizzem parancsaidat.
Es steidzos un nekavējos, Tavus baušļus turēt.
61 Gonoszok csapatjai körülfogtak; tanodat nem felejtettem el.
Bezdievīgie man apmetuši valgus, taču es neaizmirstu Tavu bauslību.
62 Éjfélkor kelek föl, hogy hálát adjak neked a te igazságos ítéleteidért.
Nakts vidū es ceļos, Tev pateikties par Tavas taisnības tiesām.
63 Társa vagyok mindazoknak, kik téged félnek és rendeleteid megőrzőinek.
Es piebiedrojos visiem, kas Tevi bīstas, un visiem, kas tur Tavas pavēles.
64 Szereteteddel, Örökkévaló, tele van a föld, törvényeidre taníts engem.
Kungs, zeme ir pilna Tavas žēlastības; māci man Tavus likumus.
65 Jót tettél szolgáddal, Örökkévaló, a te igéd szerint.
Tu dari labu Savam kalpam, ak Kungs, pēc Sava vārda.
66 Jó értelemre és tudásra taníts engem, mert hittem parancsaidban.
Māci man labu saprašanu un atzīšanu, jo es ticu Taviem baušļiem.
67 Mielőtt sanyarogtam, tévelygő voltam, de most megőrzöm a szavadat.
Pirms tapu pazemots, es alojos; bet nu es turu Tavu Vārdu.
68 Jó vagy te és jótevő: taníts engem törvényeidre!
Tu esi labs un dari labu, māci man Tavus likumus.
69 Rám fogtak hazugságot a kevélyek, én egész szívvel megóvom rendeleteidet.
Pārgalvji izperē melus pret mani, bet es turu Tavas pavēles no visas sirds.
70 Eltompult mint hájtól a szivük, én tanodban gyönyörködtem.
Viņu sirds ir bieza kā tauki, bet es priecājos par Tavu bauslību.
71 Jó nekem az, hogy sanyargattattam, azért hogy tanuljam törvényeidet.
Labi man, ka esmu apbēdināts, lai mācos Tavus likumus.
72 Jó nekem szájad tana, inkább mint ezrei aranynak és ezüstnek.
Tavas mutes bauslība man ir labāka nekā tūkstoši zelta un sudraba.
73 Kezeid készítettek és szilárdítottak engem: értesd meg velem, hogy tanulhassam parancsaidat!
Tavas rokas mani radījušas un taisījušas; dari mani gudru, ka es mācos Tavus baušļus.
74 Tisztelőid majd látnak engem és örülnek, mert igédre várakoztam.
Kas Tevi bīstas, mani uzlūko un priecājās; jo es gaidu uz Taviem vārdiem.
75 Tudom, Örökkévaló, hogy igazság a te ítéleteid és hűséggel sanyargattál.
Es zinu, Kungs, ka Tavas tiesas ir taisnas, un Tu mani esi pazemojis pēc Tavas uzticības.
76 Legyen, kérlek, szereteted a vigasztalásomra, a szolgádnak jutott szavad szerint!
Lai jel Tava žēlastība man ir par iepriecināšanu, tā kā Tu Savam kalpam esi solījis.
77 Jöjjön rám irgalmad, hogy éljek, mert tanod az én gyönyörűségem.
Lai Tava žēlastība man notiek, ka es dzīvoju, jo Tava bauslība ir mans prieks.
78 Szégyenűljenek meg a kevélyek, mert hazugsággal elnyomtak engem; én elmélkedem rendeleteiden.
Lai top kaunā pārgalvji, kas mani ar meliem nospieduši; bet es pārdomāju Tavas pavēles.
79 Forduljanak felém tisztelőid és bizonyságaid ismeröi.
Lai pie manis griežas, kas Tevi bīstas, un kas pazīst Tavas liecības.
80 Legyen szívem gáncstalan a te törvényeidben, azért hogy meg ne szégyenüljek.
Lai mana sirds ir skaidra pie Taviem likumiem, ka netopu kaunā.
81 Epedett lelkem a segedelmedért, igédre várakoztam.
Manai dvēselei slāpst pēc Tavas pestīšanas; es ceru uz Taviem vārdiem.
82 Epednek szemeim szavadért, mondván: mikor vigasztalsz meg engem?
Manas acis ilgojās pēc Tavām apsolīšanām, ka es saku: kad Tu mani iepriecināsi?
83 Mert olyan lettem, mint tömlő a. füstben; törvényeidet nem felejtettem el.
Jo es esmu kā ādas trauks dūmos; taču es neaizmirstu Tavus likumus.
84 Meddig tartanak szolgádnak napjai? Mikor teszel ítéletet üldözőimen?
Cik tad Tavam kalpam dienu? Kad Tu turēsi sodu pār maniem vajātājiem?
85 vermeket ástak nekem a kevélyek, a kik nem tanod szerint valók.
Pārgalvji man rok bedres, tie, kas neturas pēc Tavas bauslības.
86 Mind a parancsaid hűség, hazugsággal üldöznek: segíts engem!
Visi Tavi baušļi ir patiesība; tie mani vajā ar meliem, - palīdzi man!
87 Kevés híján semmivé tettek az országban, de én nem hagytam el rendeleteidet.
Tie mani gandrīz iznīcinājuši virs zemes, bet es neesmu atstājis Tavas pavēles.
88 Szereteted szerint éltess engem, hogy megőrizhessem szájad bizonyságát.
Atspirdzini mani pēc Tavas žēlastības, tad es sargāšu Tavas mutes liecību.
89 Örökké, oh Örökkévaló, fönnáll igéd az égben.
Kungs, Tavs vārds pastāv mūžīgi debesīs.
90 Nemzedékre meg nemzedékre van a te hüséged; megszilárdítottad a földet és megállt.
Tava patiesība stāv līdz radu radiem. Tu zemi esi stiprinājis, ka tā stāv.
91 Itéleteid szerint megállanak ma is, mert mind a te szolgáid.
Pēc Taviem likumiem tie vēl šodien stāv, jo viss Tev kalpo.
92 Ha tanod nem a gyönyörűségem, akkor elvesztem volna nyomorúságomban.
Ja Tava bauslība nebūtu bijusi mans prieks, tad es jau sen būtu bojā gājis savās bēdās.
93 Soha sem felejtem el rendeleteidet; mert általuk éltettél engem.
Tavas pavēles es neaizmirsīšu ne mūžam, jo caur tām Tu mani esi atspirdzinājis.
94 Tied vagyok: segíts engem, mert rendeleteidet kerestem.
Tavs es esmu, atpestī mani; jo es meklēju Tavas pavēles.
95 Reám vártak a gonoszok, hogy elveszítsenek; bizonyságaidra ügyelek én.
Bezdievīgie glūn uz mani, mani samaitāt, bet es lieku vērā Tavas liecības.
96 Minden epedésnek láttam végét; tágas a te parancsod nagyon.
Es esmu redzējis, ka ikvienam stiprumam ir gals, bet Tavs bauslis pastāv bez gala.
97 Mint szeretem tanodat! Egész nap ő az elmélkedésem.
Cik ļoti es mīlēju Tavu bauslību! To es pārdomāju ikdienas.
98 Ellenségeimnél bölcsebbé tesz parancsod, mert örökké enyém az.
Ar Saviem baušļiem Tu dari mani gudrāku pār maniem ienaidniekiem, jo tie (baušļi) ir mūžam pie manis.
99 Mind a tanítóimnál eszesebbé lettem, mert bizonyságaid az én elmélkedésem.
Es esmu vairāk izmācīts nekā visi mani mācītāji, jo es pārdomāju Tavas liecības.
100 Véneknél értelmesebb vagyok, mert rendeleteidet megóvtam.
Es esmu prātīgāks nekā tie vecie, jo es turu Tavas pavēles.
101 Minden rossz ösvénytől tartóztattam lábaimat, azért hogy megőrizzem igédet.
Es atrauju savu kāju no visiem blēžu ceļiem, ka es sargāju Tavu vārdu.
102 Itéleteidtől nem távoztam el, mert te oktattál engem.
Es neatkāpjos no Tavām tiesām, jo Tu mani māci.
103 Mennyivel édesebbek szavaid inyemnek, mint a méz szájamnak!
Cik saldi ir Tavi vārdi manai mutei, saldāki par medu manām lūpām!
104 Rendeleteid által értelmes vagyok, azért gyűlölök minden hazug ösvényt.
Caur Tavām pavēlēm es topu prātīgs, tādēļ es ienīstu visus viltus ceļus.
105 Mécses a lábamnak a te igéd és világosság ösvényemnek.
Tavs vārds ir manas kājas spīdeklis un gaišums uz maniem ceļiem.
106 Megesküdtem s teljesítettem, hogy megőrzöm igazságos ítéleteidet.
Es esmu zvērējis un to turēšu stipri, ka es sargāšu Tavas taisnības tiesas.
107 Sanyarognom kellett nagyon oh Örökkévaló, éltess igéd szerint!
Es esmu ļoti apbēdināts, Kungs, atspirdzini mani pēc Tava vārda.
108 Szájam felajánlásait vedd kedvesen, Örökkévaló, és ítéleteidre taníts engem.
Ak Kungs, lai Tev jel patīk manas mutes upuri, un māci man Tavas tiesas.
109 Lelkem a tenyeremen van mindig, de tanodat nem felejtettem el.
Mana dvēsele stāv vienmēr manā rokā, taču es neaizmirstu Tavu bauslību.
110 Tőrt vetettek gonoszok nekem, de rendeleteidtől nem tévedtem el.
Bezdievīgie man liek valgus, taču es nealojos no Tavām pavēlēm.
111 Birtokul vettem bizonyságaidat örökre, mert szívem vígsága azok.
Tavas liecības es turu par savu mantu mūžīgi, jo tās ir manas sirds līksmība.
112 Ráhajlítottam szívemet, hogy megtegyem törvényeidet örökké, mindvégig.
Es griežu savu sirdi, darīt Tavus likumus mūžīgi līdz pat galam.
113 Tétevázókat gyűlölök, s tanodat szeretem.
Es ienīstu tos divprātīgos un mīlēju Tavu bauslību.
114 Rejtekem és pajzsom vagy, igédre várakoztam.
Tu esi mans patvērums un manas priekšturamās bruņas; uz Tavu vārdu es gaidu.
115 Távozzatok tőlem, gonosztevők, hadd óvom meg Istenem parancsait!
Atstājaties no manis, jūs ļauna darītāji, ka es varu turēt sava Dieva baušļus.
116 Támogass engem szavad szerint, hogy éljek, s ne engedj megszégyenülnöm reményemmel!
Uzturi mani pēc Tava Vārda, ka es dzīvoju, un lai es kaunā netopu savā cerībā.
117 Erősíts engem, hogy megsegíttessem, hogy gyönyörködhessem mindig törvényeiden.
Stiprini mani, ka topu vesels, tad es skatīšos uz Taviem likumiem vienmēr.
118 Elvetetted mind, kik törvényeidtől eltévelyegnek, mert hazug az ő csalfaságuk.
Tu atmeti visus, kas no Taviem likumiem nomaldās; jo meli ir viņu viltus būšana.
119 Mint salakot elmozdítottad mind a föld gonoszait, azért szeretem bizonysága-idat.
Tu atmeti visus bezdievīgos virs zemes kā sārņus, tādēļ es mīļoju Tavas liecības.
120 Borzadott rettegésedtől testem, és ítéleteidtől félek.
Es tā bīstos no Tevis, ka šaušalas pāriet pār manām miesām, un man ir bail no Tavām sodībām.
121 Cselekedtem jogot és igazságot, ne engedj át zsarolóimnak!
Es daru tiesu un taisnību; nenodod mani maniem varas darītājiem.
122 Kezeskedjél szolgádért a jóra; ne zsaroljanak engem kevélyek.
Aizstāvi Tu Savu kalpu uz labu, ka pārgalvji mani nepārvar.
123 Szemeim epedtek segítségedért és igazságos szavadért.
Manas acis ilgojās pēc Tavas pestīšanas un pēc Tava taisnā vārda.
124 Tégy szolgáddal szereteted szerint és törvényeidre taníts engem.
Dari pēc Savas žēlastības Savam kalpam un māci man Tavus likumus.
125 Szolgád vagyok, értesd meg velem, hadd ismerjem meg bizonyságaidat!
Es esmu Tavs kalps; dari man gudru, ka es atzīstu Tavas liecības.
126 Ideje cselekedni az Örökkévalóért: megbontották a te tanodat.
Laiks ir, ka Tas Kungs Savu darbu dara; tie lauzuši Tavu bauslību.
127 Azért szeretem parancsaidat jobban aranynál és színaranynál.
Tādēļ es mīļoju Tavu bauslību vairāk nekā zeltu un šķīstu zeltu.
128 Azért helyeslek mindenről való minden rendeletet, minden hazug ösvényt gyűlölök.
Tādēļ es turu visas pavēles par it taisnām; ikkatru viltus ceļu es ienīstu.
129 Csodásak a te bizonyságaid, azért megóvta azokat lelkem.
Tavas liecības ir brīnišķas, tādēļ mana dvēsele tās tur.
130 Szavaidnak megkezdése világít, értelmessé tesz együgyüeket.
Kad Tavi Vārdi atveras, tad tie apgaismo un dara vientiesīgos gudrus.
131 Feltátottam szájamat s lihegtem, mert parancsaidra vágyódtam.
Savu muti es atdaru ilgodamies, jo Tavu baušļu man gribās.
132 Fordulj hozzám és kegyelmezz nekem, joga szerint azoknak, kik nevedet szeretik.
Griezies pie manis un esi man žēlīgs, kā Tu mēdzi darīt tiem, kas Tavu vārdu mīl.
133 Lépteimet szilárdítsd meg szavaddal, s ne engedj uralkodni rajtam semmi jogtalanságot.
Stiprini manus soļus iekš Taviem vārdiem, un lai ļaunums nevalda pār mani.
134 Válts ki engem ember zsarolásától, hogy megőrizhessem rendeleteidet.
Atpestī mani no cilvēku spaidiem, tad es turēšu Tavas pavēles.
135 Arczodat világíttasd szolgádra és taníts engem törvényeidre!
Apgaismo Savu vaigu pār Savu kalpu un māci man Tavus likumus.
136 Vízpatakoktól kiáradnak szemeim, mivel nem őrizték meg tanodat.
Manas acis izraud asaru upes, tāpēc ka netur Tavu bauslību.
137 Igazságos vagy, Örökkévaló, és egyenesek ítéleteid.
Kungs, Tu esi taisns un Tavas tiesas ir taisnas.
138 Igazsággal megparancsoltad bizonyságaidat és hűséggel nagyon.
Taisnībā Tu esi piekodinājis un lielā patiesībā Savas liecības.
139 Sorvasztott engem buzgalmam, mert elfelejtették szavaidat szorongatóim.
Mans karstums mani gandrīz nomācis, tāpēc ka mani pretinieki aizmirst Tavus vārdus.
140 Salaktalan a te szavad nagyon és szolgád szereti azt.
Tavi Vārdi ir ļoti šķīsti, un Tavs kalps tos mīļo.
141 Csekély vagyok és megvetett; rendeleteidet nem felejtettem el.
Es esmu mazs un nievāts, bet Tavas pavēles es neaizmirstu.
142 Igazságod örökre igazság és igaz a te tanod.
Tava taisnība ir taisnība mūžīgi, un Tava bauslība ir patiesība.
143 Szorultság és szükség értek engem, parancsaid az én gyönyörűségem.
Bēdas un bailes man uzgājušas, bet Tavi baušļi ir mans prieks.
144 Igazság a te bizonyságaid örökre, értelmet adj nekem, hogy éljek!
Tavu liecību taisnība ir mūžīga; liec man to saprast, tad es dzīvošu.
145 Egész szívvel felkiáltottam: hallgass meg, Örökkévaló, törvényeidet hadd óvom meg!
Es saucu no visas sirds, paklausi mani, Kungs, tad es turēšu Tavus likumus.
146 Hívtalak, segíts engem, hogy megőrizhessem bizonyságaidat.
Es Tevi piesaucu, palīdzi man, ka turu Tavas liecības.
147 Megelőztem a szürkületet és fohászkodtam; igédre várakoztam.
Es nāku ar mazu gaismiņu un kliedzu; uz Tavu Vārdu es ceru.
148 Megelőzték szemeim az őrszakokat, hogy elmélkedjem szavadról.
Agri manas acis mostas, pārdomāt Tavus Vārdus.
149 Hangomat halljad szereteted szerint, Örökkévaló, ítéleted szerint éltess engem!
Klausi manu balsi pēc Tavas žēlastības; Kungs, atspirdzini mani pēc Tavām tiesām.
150 Közelednek a gazságot hajhászók, tanodtól eltávolodtak.
Kas dzenās pēc blēdības, tie laužās uz mani, tie atkāpjas tālu no Tavas bauslības.
151 Közel vagy, Örökkévaló, s mind a parancsaid igazság.
Kungs, Tu esi tuvu, un visi Tavi baušļi ir patiesība.
152 Régen tudom bizonyságaidból, hogy örökre alapítottad azokat.
No iesākuma es zinu, ka Tu Savas liecības esi stiprinājis uz mūžību.
153 Lásd nyomorúságomat és ragadj ki, mert tanodat nem felejtettem el.
Uzlūko manās bēdās un izglāb mani, jo Tavu bauslību es neaizmirstu.
154 Vidd ügyemet és válts meg engem, szavad szerint éltess engem!
Iztiesā Tu manu tiesu un atpestī mani, atspirdzini mani pēc Taviem Vārdiem.
155 Távol van a gonoszoktól segítség, mert törvényeidet nem keresték.
Pestīšana paliek tālu no bezdievīgiem, jo tie nemeklē Tavus likumus.
156 Irgalmad nagy, oh Örökkévaló, ítéleteid szerint éltess engem!
Kungs, liela ir Tava apžēlošanās; atspirdzini mani pēc Tavām tiesām.
157 Sokan vannak üldözőim és szorongatóim, bizonyságaidtól nem hajoltam el.
Daudz ir manu vajātāju un pretinieku; bet es neatkāpjos no Tavām liecībām.
158 Láttam hűtlenkedőket és elundorodtam, a kik szavadat nem őrizték meg.
Es redzu pārkāpējus, un man sāp, ka tie netur Tavus Vārdus.
159 Lásd, hogy szeretem rendeleteidet, Örökkévaló, szereteted szerint éltess engem!
Uzlūko, ka es Tavas pavēles mīļoju; ak Kungs, atspirdzini mani pēc Tavas žēlastības.
160 Igédnek összege igazság és örökké tart minden igazságos ítéleted.
Tavs vārds visnotaļ ir patiesība, un visas Tavas taisnās tiesas paliek mūžīgi.
161 Nagyok üldöztek engem ok nélkül, de igédtől megrettent szívem.
Lieli kungi mani vajā bez vainas, bet mana sirds bīstas no Taviem Vārdiem.
162 Örvendek én a te szavadon, mint ki nagy zsákmányt talál.
Es priecājos par Tavu Vārdu, kā kas dabūjis lielu laupījumu.
163 Hazugságot gyűlölök és utálom; tanodat szeretem.
Es ienīstu melus un turu tos par negantību; Tavu bauslību es mīļoju.
164 Hétezer naponta dicsértelek, igazságos ítéleteidért.
Es Tevi teicu septiņkārt dienā par Tavām taisnām tiesām.
165 Bőséges béke jut azoknak, kik szeretik tanodat, s nincs számukra botlás.
Kas Tavu bauslību mīļo, tiem ir liels miers un tie nekur nepiedurās.
166 Reménykedtem segítségedre, Örökkévaló, s parancsaidat megtettem.
Ak Kungs, es gaidu uz Tavu pestīšanu un daru pēc Taviem baušļiem.
167 Megőrizte lelkem bizonyságaidat és megszerettem őket nagyon.
Mana dvēsele tur Tavas liecības, un es tās ļoti mīļoju,
168 Megőriztem rendeleteidet és bizonságaidat, mert mind az útjaim előtted vannak.
Es pasargu Tavas pavēles un Tavas liecības, jo visi mani ceļi ir Tavā priekšā.
169 Közel jusson színedhez fohászkodásom, Örökkévaló, igéd szerint adj nekem értelmet.
Ak Kungs, lai mana saukšana nāk priekš Tava vaiga! Dari mani gudru pēc Tava Vārda!
170 Jusson könyörgésem színed elé, szavad szerint ments meg engem!
Lai mana sirds lūgšana nāk priekš Tava vaiga! Izglāb mani pēc Tava Vārda!
171 Ömledeztessenek ajkaim dicséretet, mert törvényeidre tanítasz engem.
Manas lūpas teiktin teiks Tavu slavu, kad tu man māci Tavus likumus.
172 Hangoztassa nyelvem szavadat, mert mind a parancsaid igazság.
Mana mēle dziedās no Taviem vārdiem, jo visi Tavi baušļi ir taisnība.
173 Legyen kezed megsegítésemre, mert rendeleteidet választottam.
Lai Tava roka man nāk palīgā, jo Tavas pavēles es esmu izredzējies.
174 Vágyódtam üdvödre, oh Örökkévaló, és tanod az én gyönyörűségem.
Kungs, man gribās Tavas pestīšanas, un Tava bauslība ir mans prieks.
175 Hadd éljen lelkem és dicsérjen téged. és ítéleteid segítsenek engem.
Lai dzīvo mana dvēsele, ka tā Tevi var teikt, un lai Tavas tiesas man palīdz.
176 Eltévedtem, mint bujdosó bárányt keresd szolgádat, mert parancsaidat nem felejtettem el.
Es maldos kā pazudusi avs, - meklē Savu kalpu, jo es neaizmirstu Tavas pavēles.
