Zsoltárok 119
1 Boldogok a gáncstalan útuak, kik az Örökkévaló tana szerint járnak!
Alleluja. Beati immaculati in via, qui ambulant in lege Domini.
2 Boldogok, kik megóvják bizonyságait, egész szívvel keresik őt;
Beati qui scrutantur testimonia ejus; in toto corde exquirunt eum.
3 nem is cselekedtek jogtalanságot, az ő útjaiban jártak!
Non enim qui operantur iniquitatem in viis ejus ambulaverunt.
4 Te pasancsoltad, rendeleteidet hogy megőrizzük nagyon,
Tu mandasti mandata tua custodiri nimis.
5 Vajha megszilárdulnának útjaim, hogy megőrizzem törvényeidet!
Utinam dirigantur viæ meæ ad custodiendas justificationes tuas.
6 Akkor nem szégyenülök meg, mikor tekintek mind a parancsaidra.
Tunc non confundar, cum perspexero in omnibus mandatis tuis.
7 Magasztallak szívnek egyenességében, mikor tanulom igazságos ítéleteidet.
Confitebor tibi in directione cordis, in eo quod didici judicia justitiæ tuæ.
8 Törvényeidet megőrzöm, ne hagyj el oly nagyon!
Justificationes tuas custodiam; non me derelinquas usquequaque.
9 Miáltal teszi tisztává ifjú az ösvényét; Hogy megőrzi igéd szerint!
In quo corrigit adolescentior viam suam? in custodiendo sermones tuos.
10 Egész szivemmel kerestelek; ne engedj eltévednem parancsaidtól!
In toto corde meo exquisivi te; ne repellas me a mandatis tuis.
11 Szivembe rejtettem szavadat, azért, hogy ne vétkezzem ellened.
In corde meo abscondi eloquia tua, ut non peccem tibi.
12 Áldva légy, Örökkévaló, taníts engem törvényeidre!
Benedictus es, Domine; doce me justificationes tuas.
13 Ajkaimmal beszélem el mind a szájad ítéleteit.
In labiis meis pronuntiavi omnia judicia oris tui.
14 Bizonyságaid útján örvendtem mint mindenféle vagyon fölött.
In via testimoniorum tuorum delectatus sum, sicut in omnibus divitiis.
15 Rendeleteiden hadd elmélkedem, és hadd tekintsem ösvényeidet.
In mandatis tuis exercebor, et considerabo vias tuas.
16 Törvényeidben gyönyörködöm, nem felejtem el igédet.
In justificationibus tuis meditabor: non obliviscar sermones tuos.
17 Végezz jót szolgádon, hadd éljek és őrizzem meg igédet.
Retribue servo tuo, vivifica me, et custodiam sermones tuos.
18 Nyisd meg szemeimet, hogy láthassak csodás dolgokat tanodból!
Revela oculos meos, et considerabo mirabilia de lege tua.
19 Jövevény vagyok a földön; ne rejtsd el tőlem parancsaidat!
Incola ego sum in terra: non abscondas a me mandata tua.
20 Megtörődik a lelkem, vágyakozva ítéleteid után minden időben.
Concupivit anima mea desiderare justificationes tuas in omni tempore.
21 Megdorgáltad az átkozott kevélyeket, kik eltévedtek parancsaidtól!
Increpasti superbos; maledicti qui declinant a mandatis tuis.
22 Gördíts le rólam gyalázatot és csúfságot, mert bizonyságaidat megóvtam.
Aufer a me opprobrium et contemptum, quia testimonia tua exquisivi.
23 Bár ültek is nagyok, egymással beszéltek ellenem: a te szolgád elmélkedik törvényeiden.
Etenim sederunt principes, et adversum me loquebantur; servus autem tuus exercebatur in justificationibus tuis.
24 Gyönyörűségem is a te bizonyságaid, azok a tanácsosaim.
Nam et testimonia tua meditatio mea est, et consilium meum justificationes tuæ.
25 A porhoz tapadt a lelkem; élessz fel engem igéd szerint!
Adhæsit pavimento anima mea: vivifica me secundum verbum tuum.
26 Útjaimat elbeszéltem s te meghallgattál: taníts engem törvényeidre!
Vias meas enuntiavi, et exaudisti me; doce me justificationes tuas.
27 Rendeleteid útját értesd meg velem, hadd elmélkedem csodatetteiden,
Viam justificationum tuarum instrue me, et exercebor in mirabilibus tuis.
28 Szétfolyt a lelkem bánattól: támaszsz föl engem igéd szerint!
Dormitavit anima mea præ tædio: confirma me in verbis tuis.
29 Hazugság útját távoztasd tőlem, s tanoddal kegyelmezz nekem.
Viam iniquitatis amove a me, et de lege tua miserere mei.
30 Hűség útját választottam, ítéleteidet magam előtt tartottam.
Viam veritatis elegi; judicia tua non sum oblitus.
31 Ragaszkodtam bizonyságaidhoz: Örökkévaló, ne szégyeníts meg!
Adhæsi testimoniis tuis, Domine; noli me confundere.
32 Parancsaid útján futok, mert tággá teszed szivemet.
Viam mandatorum tuorum cucurri, cum dilatasti cor meum.
33 Igazíts engem, Örökkévaló, törvényeid útjára, hadd óvjam meg mindvégig!
Legem pone mihi, Domine, viam justificationum tuarum, et exquiram eam semper.
34 Értesd meg velem, hogy megóvhassam tanodat s megőrizzem egész szívvel.
Da mihi intellectum, et scrutabor legem tuam, et custodiam illam in toto corde meo.
35 Járass engem parancsaid ösvényén, mert azt kedvelem.
Deduc me in semitam mandatorum tuorum, quia ipsam volui.
36 Hajlítsd szívemet bizonyságaidhoz, s ne nyerészkedéshez!
Inclina cor meum in testimonia tua, et non in avaritiam.
37 Térítsd el szemeimet, hogy ne lássanak hamisat, útaidon éltess engem!
Averte oculos meos, ne videant vanitatem; in via tua vivifica me.
38 Tartsd meg szolgádnak a te szavadat, a mely visz a félelmedre.
Statue servo tuo eloquium tuum in timore tuo.
39 Térítsd el gyalázatomat, melytől félek, mert jók a te ítéleteid.
Amputa opprobrium meum quod suspicatus sum, quia judicia tua jucunda.
40 Íme vágyakoztam rendeleteidre: igazságoddal éltess engem!
Ecce concupivi mandata tua: in æquitate tua vivifica me.
41 Jőjenek rám kegyelmeid, oh Örökkévaló, segedelmed szavad szerint!
Et veniat super me misericordia tua, Domine; salutare tuum secundum eloquium tuum.
42 Hogy megfelelhessek gyalázómnak; mert bíztam a te igédben.
Et respondebo exprobrantibus mihi verbum, quia speravi in sermonibus tuis.
43 Ne ragadd ki az igazság szavát szájamból fölötte nagyon, mert ítéleteidre várakozom.
Et ne auferas de ore meo verbum veritatis usquequaque, quia in judiciis tuis supersperavi.
44 Hogy megőrizhessem tanodat állandóan, mindörökké.
Et custodiam legem tuam semper, in sæculum et in sæculum sæculi.
45 Hogy járhassak tág téren, mert rendeleteidet kerestem.
Et ambulabam in latitudine, quia mandata tua exquisivi.
46 Hogy beszélhessek bizonyságaidról királyoknak előtte s ne szégyenkezzem.
Et loquebar in testimoniis tuis in conspectu regum, et non confundebar.
47 Majd gyönyörködöm parancsaidban, melyeket szeretek;
Et meditabar in mandatis tuis, quæ dilexi.
48 s fölemelem kezeimet parancsaidhoz, melyeket szeretek, hogy elmélkedjem törvényeiden.
Et levavi manus meas ad mandata tua, quæ dilexi, et exercebar in justificationibus tuis.
49 Emlékezzél a szolgádnak jutott igéről, mivelhogy engem reméltettél.
Memor esto verbi tui servo tuo, in quo mihi spem dedisti.
50 Ez vigasztalásom nyomoruságomban: hogy szavad fölélesztett engem.
Hæc me consolata est in humilitate mea, quia eloquium tuum vivificavit me.
51 Kevélyek csúfoltak engem fölötte nagyon; tanodtól nem hajoltam el.
Superbi inique agebant usquequaque; a lege autem tua non declinavi.
52 Gondoltam öröktől fogva való ítéleteidre, Örökkévaló, és megvigasztalódtam.
Memor fui judiciorum tuorum a sæculo, Domine, et consolatus sum.
53 Forróság ragadott meg engem a gonoszok miatt, kik elhagyták tanodat.
Defectio tenuit me, pro peccatoribus derelinquentibus legem tuam.
54 Dalok voltak nekem törvényeid jövevénységem házában.
Cantabiles mihi erant justificationes tuæ in loco peregrinationis meæ.
55 Gondoltam éjjel nevedre, a megőriztem tanodat.
Memor fui nocte nominis tui, Domine, et custodivi legem tuam.
56 Ez jutott nekem, mert megóvtam rendeleteidet.
Hæc facta est mihi, quia justificationes tuas exquisivi.
57 Osztályrészem, oh Örökkévaló – úgymondtam – hogy megőrzöm szavaidat.
Portio mea, Domine, dixi custodire legem tuam.
58 Könyörögtem előtted egész szivvel kegyelmezz nekem szavad szerint!
Deprecatus sum faciem tuam in toto corde meo; miserere mei secundum eloquium tuum.
59 Elgondoltam útjaimat s visszatérítettem lábaimat bizonyságaidhoz.
Cogitavi vias meas, et converti pedes meos in testimonia tua.
60 Siettem és nem késedelmeztem, hogy megőrizzem parancsaidat.
Paratus sum, et non sum turbatus, ut custodiam mandata tua.
61 Gonoszok csapatjai körülfogtak; tanodat nem felejtettem el.
Funes peccatorum circumplexi sunt me, et legem tuam non sum oblitus.
62 Éjfélkor kelek föl, hogy hálát adjak neked a te igazságos ítéleteidért.
Media nocte surgebam ad confitendum tibi, super judicia justificationis tuæ.
63 Társa vagyok mindazoknak, kik téged félnek és rendeleteid megőrzőinek.
Particeps ego sum omnium timentium te, et custodientium mandata tua.
64 Szereteteddel, Örökkévaló, tele van a föld, törvényeidre taníts engem.
Misericordia tua, Domine, plena est terra; justificationes tuas doce me.
65 Jót tettél szolgáddal, Örökkévaló, a te igéd szerint.
Bonitatem fecisti cum servo tuo, Domine, secundum verbum tuum.
66 Jó értelemre és tudásra taníts engem, mert hittem parancsaidban.
Bonitatem, et disciplinam, et scientiam doce me, quia mandatis tuis credidi.
67 Mielőtt sanyarogtam, tévelygő voltam, de most megőrzöm a szavadat.
Priusquam humiliarer ego deliqui: propterea eloquium tuum custodivi.
68 Jó vagy te és jótevő: taníts engem törvényeidre!
Bonus es tu, et in bonitate tua doce me justificationes tuas.
69 Rám fogtak hazugságot a kevélyek, én egész szívvel megóvom rendeleteidet.
Multiplicata est super me iniquitas superborum; ego autem in toto corde meo scrutabor mandata tua.
70 Eltompult mint hájtól a szivük, én tanodban gyönyörködtem.
Coagulatum est sicut lac cor eorum; ego vero legem tuam meditatus sum.
71 Jó nekem az, hogy sanyargattattam, azért hogy tanuljam törvényeidet.
Bonum mihi quia humiliasti me, ut discam justificationes tuas.
72 Jó nekem szájad tana, inkább mint ezrei aranynak és ezüstnek.
Bonum mihi lex oris tui, super millia auri et argenti.
73 Kezeid készítettek és szilárdítottak engem: értesd meg velem, hogy tanulhassam parancsaidat!
Manus tuæ fecerunt me, et plasmaverunt me: da mihi intellectum, et discam mandata tua.
74 Tisztelőid majd látnak engem és örülnek, mert igédre várakoztam.
Qui timent te videbunt me et lætabuntur, quia in verba tua supersperavi.
75 Tudom, Örökkévaló, hogy igazság a te ítéleteid és hűséggel sanyargattál.
Cognovi, Domine, quia æquitas judicia tua, et in veritate tua humiliasti me.
76 Legyen, kérlek, szereteted a vigasztalásomra, a szolgádnak jutott szavad szerint!
Fiat misericordia tua ut consoletur me, secundum eloquium tuum servo tuo.
77 Jöjjön rám irgalmad, hogy éljek, mert tanod az én gyönyörűségem.
Veniant mihi miserationes tuæ, et vivam, quia lex tua meditatio mea est.
78 Szégyenűljenek meg a kevélyek, mert hazugsággal elnyomtak engem; én elmélkedem rendeleteiden.
Confundantur superbi, quia injuste iniquitatem fecerunt in me; ego autem exercebor in mandatis tuis.
79 Forduljanak felém tisztelőid és bizonyságaid ismeröi.
Convertantur mihi timentes te, et qui noverunt testimonia tua.
80 Legyen szívem gáncstalan a te törvényeidben, azért hogy meg ne szégyenüljek.
Fiat cor meum immaculatum in justificationibus tuis, ut non confundar.
81 Epedett lelkem a segedelmedért, igédre várakoztam.
Defecit in salutare tuum anima mea, et in verbum tuum supersperavi.
82 Epednek szemeim szavadért, mondván: mikor vigasztalsz meg engem?
Defecerunt oculi mei in eloquium tuum, dicentes: Quando consolaberis me?
83 Mert olyan lettem, mint tömlő a. füstben; törvényeidet nem felejtettem el.
Quia factus sum sicut uter in pruina; justificationes tuas non sum oblitus.
84 Meddig tartanak szolgádnak napjai? Mikor teszel ítéletet üldözőimen?
Quot sunt dies servi tui? quando facies de persequentibus me judicium?
85 vermeket ástak nekem a kevélyek, a kik nem tanod szerint valók.
Narraverunt mihi iniqui fabulationes, sed non ut lex tua.
86 Mind a parancsaid hűség, hazugsággal üldöznek: segíts engem!
Omnia mandata tua veritas: inique persecuti sunt me, adjuva me.
87 Kevés híján semmivé tettek az országban, de én nem hagytam el rendeleteidet.
Paulominus consummaverunt me in terra; ego autem non dereliqui mandata tua.
88 Szereteted szerint éltess engem, hogy megőrizhessem szájad bizonyságát.
Secundum misericordiam tuam vivifica me, et custodiam testimonia oris tui.
89 Örökké, oh Örökkévaló, fönnáll igéd az égben.
In æternum, Domine, verbum tuum permanet in cælo.
90 Nemzedékre meg nemzedékre van a te hüséged; megszilárdítottad a földet és megállt.
In generationem et generationem veritas tua; fundasti terram, et permanet.
91 Itéleteid szerint megállanak ma is, mert mind a te szolgáid.
Ordinatione tua perseverat dies, quoniam omnia serviunt tibi.
92 Ha tanod nem a gyönyörűségem, akkor elvesztem volna nyomorúságomban.
Nisi quod lex tua meditatio mea est, tunc forte periissem in humilitate mea.
93 Soha sem felejtem el rendeleteidet; mert általuk éltettél engem.
In æternum non obliviscar justificationes tuas, quia in ipsis vivificasti me.
94 Tied vagyok: segíts engem, mert rendeleteidet kerestem.
Tuus sum ego; salvum me fac: quoniam justificationes tuas exquisivi.
95 Reám vártak a gonoszok, hogy elveszítsenek; bizonyságaidra ügyelek én.
Me exspectaverunt peccatores ut perderent me; testimonia tua intellexi.
96 Minden epedésnek láttam végét; tágas a te parancsod nagyon.
Omnis consummationis vidi finem, latum mandatum tuum nimis.
97 Mint szeretem tanodat! Egész nap ő az elmélkedésem.
Quomodo dilexi legem tuam, Domine! tota die meditatio mea est.
98 Ellenségeimnél bölcsebbé tesz parancsod, mert örökké enyém az.
Super inimicos meos prudentem me fecisti mandato tuo, quia in æternum mihi est.
99 Mind a tanítóimnál eszesebbé lettem, mert bizonyságaid az én elmélkedésem.
Super omnes docentes me intellexi, quia testimonia tua meditatio mea est.
100 Véneknél értelmesebb vagyok, mert rendeleteidet megóvtam.
Super senes intellexi, quia mandata tua quæsivi.
101 Minden rossz ösvénytől tartóztattam lábaimat, azért hogy megőrizzem igédet.
Ab omni via mala prohibui pedes meos, ut custodiam verba tua.
102 Itéleteidtől nem távoztam el, mert te oktattál engem.
A judiciis tuis non declinavi, quia tu legem posuisti mihi.
103 Mennyivel édesebbek szavaid inyemnek, mint a méz szájamnak!
Quam dulcia faucibus meis eloquia tua! super mel ori meo.
104 Rendeleteid által értelmes vagyok, azért gyűlölök minden hazug ösvényt.
A mandatis tuis intellexi; propterea odivi omnem viam iniquitatis.
105 Mécses a lábamnak a te igéd és világosság ösvényemnek.
Lucerna pedibus meis verbum tuum, et lumen semitis meis.
106 Megesküdtem s teljesítettem, hogy megőrzöm igazságos ítéleteidet.
Juravi et statui custodire judicia justitiæ tuæ.
107 Sanyarognom kellett nagyon oh Örökkévaló, éltess igéd szerint!
Humiliatus sum usquequaque, Domine; vivifica me secundum verbum tuum.
108 Szájam felajánlásait vedd kedvesen, Örökkévaló, és ítéleteidre taníts engem.
Voluntaria oris mei beneplacita fac, Domine, et judicia tua doce me.
109 Lelkem a tenyeremen van mindig, de tanodat nem felejtettem el.
Anima mea in manibus meis semper, et legem tuam non sum oblitus.
110 Tőrt vetettek gonoszok nekem, de rendeleteidtől nem tévedtem el.
Posuerunt peccatores laqueum mihi, et de mandatis tuis non erravi.
111 Birtokul vettem bizonyságaidat örökre, mert szívem vígsága azok.
Hæreditate acquisivi testimonia tua in æternum, quia exsultatio cordis mei sunt.
112 Ráhajlítottam szívemet, hogy megtegyem törvényeidet örökké, mindvégig.
Inclinavi cor meum ad faciendas justificationes tuas in æternum, propter retributionem.
113 Tétevázókat gyűlölök, s tanodat szeretem.
Iniquos odio habui, et legem tuam dilexi.
114 Rejtekem és pajzsom vagy, igédre várakoztam.
Adjutor et susceptor meus es tu, et in verbum tuum supersperavi.
115 Távozzatok tőlem, gonosztevők, hadd óvom meg Istenem parancsait!
Declinate a me, maligni, et scrutabor mandata Dei mei.
116 Támogass engem szavad szerint, hogy éljek, s ne engedj megszégyenülnöm reményemmel!
Suscipe me secundum eloquium tuum, et vivam, et non confundas me ab exspectatione mea.
117 Erősíts engem, hogy megsegíttessem, hogy gyönyörködhessem mindig törvényeiden.
Adjuva me, et salvus ero, et meditabor in justificationibus tuis semper.
118 Elvetetted mind, kik törvényeidtől eltévelyegnek, mert hazug az ő csalfaságuk.
Sprevisti omnes discedentes a judiciis tuis, quia injusta cogitatio eorum.
119 Mint salakot elmozdítottad mind a föld gonoszait, azért szeretem bizonysága-idat.
Prævaricantes reputavi omnes peccatores terræ; ideo dilexi testimonia tua.
120 Borzadott rettegésedtől testem, és ítéleteidtől félek.
Confige timore tuo carnes meas; a judiciis enim tuis timui.
121 Cselekedtem jogot és igazságot, ne engedj át zsarolóimnak!
Feci judicium et justitiam: non tradas me calumniantibus me.
122 Kezeskedjél szolgádért a jóra; ne zsaroljanak engem kevélyek.
Suscipe servum tuum in bonum: non calumnientur me superbi.
123 Szemeim epedtek segítségedért és igazságos szavadért.
Oculi mei defecerunt in salutare tuum, et in eloquium justitiæ tuæ.
124 Tégy szolgáddal szereteted szerint és törvényeidre taníts engem.
Fac cum servo tuo secundum misericordiam tuam, et justificationes tuas doce me.
125 Szolgád vagyok, értesd meg velem, hadd ismerjem meg bizonyságaidat!
Servus tuus sum ego: da mihi intellectum, ut sciam testimonia tua.
126 Ideje cselekedni az Örökkévalóért: megbontották a te tanodat.
Tempus faciendi, Domine: dissipaverunt legem tuam.
127 Azért szeretem parancsaidat jobban aranynál és színaranynál.
Ideo dilexi mandata tua super aurum et topazion.
128 Azért helyeslek mindenről való minden rendeletet, minden hazug ösvényt gyűlölök.
Propterea ad omnia mandata tua dirigebar; omnem viam iniquam odio habui.
129 Csodásak a te bizonyságaid, azért megóvta azokat lelkem.
Mirabilia testimonia tua: ideo scrutata est ea anima mea.
130 Szavaidnak megkezdése világít, értelmessé tesz együgyüeket.
Declaratio sermonum tuorum illuminat, et intellectum dat parvulis.
131 Feltátottam szájamat s lihegtem, mert parancsaidra vágyódtam.
Os meum aperui, et attraxi spiritum: quia mandata tua desiderabam.
132 Fordulj hozzám és kegyelmezz nekem, joga szerint azoknak, kik nevedet szeretik.
Aspice in me, et miserere mei, secundum judicium diligentium nomen tuum.
133 Lépteimet szilárdítsd meg szavaddal, s ne engedj uralkodni rajtam semmi jogtalanságot.
Gressus meos dirige secundum eloquium tuum, et non dominetur mei omnis injustitia.
134 Válts ki engem ember zsarolásától, hogy megőrizhessem rendeleteidet.
Redime me a calumniis hominum ut custodiam mandata tua.
135 Arczodat világíttasd szolgádra és taníts engem törvényeidre!
Faciem tuam illumina super servum tuum, et doce me justificationes tuas.
136 Vízpatakoktól kiáradnak szemeim, mivel nem őrizték meg tanodat.
Exitus aquarum deduxerunt oculi mei, quia non custodierunt legem tuam.
137 Igazságos vagy, Örökkévaló, és egyenesek ítéleteid.
Justus es, Domine, et rectum judicium tuum.
138 Igazsággal megparancsoltad bizonyságaidat és hűséggel nagyon.
Mandasti justitiam testimonia tua, et veritatem tuam nimis.
139 Sorvasztott engem buzgalmam, mert elfelejtették szavaidat szorongatóim.
Tabescere me fecit zelus meus, quia obliti sunt verba tua inimici mei.
140 Salaktalan a te szavad nagyon és szolgád szereti azt.
Ignitum eloquium tuum vehementer, et servus tuus dilexit illud.
141 Csekély vagyok és megvetett; rendeleteidet nem felejtettem el.
Adolescentulus sum ego et contemptus; justificationes tuas non sum oblitus.
142 Igazságod örökre igazság és igaz a te tanod.
Justitia tua, justitia in æternum, et lex tua veritas.
143 Szorultság és szükség értek engem, parancsaid az én gyönyörűségem.
Tribulatio et angustia invenerunt me; mandata tua meditatio mea est.
144 Igazság a te bizonyságaid örökre, értelmet adj nekem, hogy éljek!
Æquitas testimonia tua in æternum: intellectum da mihi, et vivam.
145 Egész szívvel felkiáltottam: hallgass meg, Örökkévaló, törvényeidet hadd óvom meg!
Clamavi in toto corde meo: exaudi me, Domine; justificationes tuas requiram.
146 Hívtalak, segíts engem, hogy megőrizhessem bizonyságaidat.
Clamavi ad te; salvum me fac: ut custodiam mandata tua.
147 Megelőztem a szürkületet és fohászkodtam; igédre várakoztam.
Præveni in maturitate, et clamavi: quia in verba tua supersperavi.
148 Megelőzték szemeim az őrszakokat, hogy elmélkedjem szavadról.
Prævenerunt oculi mei ad te diluculo, ut meditarer eloquia tua.
149 Hangomat halljad szereteted szerint, Örökkévaló, ítéleted szerint éltess engem!
Vocem meam audi secundum misericordiam tuam, Domine, et secundum judicium tuum vivifica me.
150 Közelednek a gazságot hajhászók, tanodtól eltávolodtak.
Appropinquaverunt persequentes me iniquitati: a lege autem tua longe facti sunt.
151 Közel vagy, Örökkévaló, s mind a parancsaid igazság.
Prope es tu, Domine, et omnes viæ tuæ veritas.
152 Régen tudom bizonyságaidból, hogy örökre alapítottad azokat.
Initio cognovi de testimoniis tuis, quia in æternum fundasti ea.
153 Lásd nyomorúságomat és ragadj ki, mert tanodat nem felejtettem el.
Vide humilitatem meam, et eripe me, quia legem tuam non sum oblitus.
154 Vidd ügyemet és válts meg engem, szavad szerint éltess engem!
Judica judicium meum, et redime me: propter eloquium tuum vivifica me.
155 Távol van a gonoszoktól segítség, mert törvényeidet nem keresték.
Longe a peccatoribus salus, quia justificationes tuas non exquisierunt.
156 Irgalmad nagy, oh Örökkévaló, ítéleteid szerint éltess engem!
Misericordiæ tuæ multæ, Domine; secundum judicium tuum vivifica me.
157 Sokan vannak üldözőim és szorongatóim, bizonyságaidtól nem hajoltam el.
Multi qui persequuntur me, et tribulant me; a testimoniis tuis non declinavi.
158 Láttam hűtlenkedőket és elundorodtam, a kik szavadat nem őrizték meg.
Vidi prævaricantes et tabescebam, quia eloquia tua non custodierunt.
159 Lásd, hogy szeretem rendeleteidet, Örökkévaló, szereteted szerint éltess engem!
Vide quoniam mandata tua dilexi, Domine: in misericordia tua vivifica me.
160 Igédnek összege igazság és örökké tart minden igazságos ítéleted.
Principium verborum tuorum veritas; in æternum omnia judicia justitiæ tuæ.
161 Nagyok üldöztek engem ok nélkül, de igédtől megrettent szívem.
Principes persecuti sunt me gratis, et a verbis tuis formidavit cor meum.
162 Örvendek én a te szavadon, mint ki nagy zsákmányt talál.
Lætabor ego super eloquia tua, sicut qui invenit spolia multa.
163 Hazugságot gyűlölök és utálom; tanodat szeretem.
Iniquitatem odio habui, et abominatus sum, legem autem tuam dilexi.
164 Hétezer naponta dicsértelek, igazságos ítéleteidért.
Septies in die laudem dixi tibi, super judicia justitiæ tuæ.
165 Bőséges béke jut azoknak, kik szeretik tanodat, s nincs számukra botlás.
Pax multa diligentibus legem tuam, et non est illis scandalum.
166 Reménykedtem segítségedre, Örökkévaló, s parancsaidat megtettem.
Exspectabam salutare tuum, Domine, et mandata tua dilexi.
167 Megőrizte lelkem bizonyságaidat és megszerettem őket nagyon.
Custodivit anima mea testimonia tua, et dilexit ea vehementer.
168 Megőriztem rendeleteidet és bizonságaidat, mert mind az útjaim előtted vannak.
Servavi mandata tua et testimonia tua, quia omnes viæ meæ in conspectu tuo.
169 Közel jusson színedhez fohászkodásom, Örökkévaló, igéd szerint adj nekem értelmet.
Appropinquet deprecatio mea in conspectu tuo, Domine; juxta eloquium tuum da mihi intellectum.
170 Jusson könyörgésem színed elé, szavad szerint ments meg engem!
Intret postulatio mea in conspectu tuo; secundum eloquium tuum eripe me.
171 Ömledeztessenek ajkaim dicséretet, mert törvényeidre tanítasz engem.
Eructabunt labia mea hymnum, cum docueris me justificationes tuas.
172 Hangoztassa nyelvem szavadat, mert mind a parancsaid igazság.
Pronuntiabit lingua mea eloquium tuum, quia omnia mandata tua æquitas.
173 Legyen kezed megsegítésemre, mert rendeleteidet választottam.
Fiat manus tua ut salvet me, quoniam mandata tua elegi.
174 Vágyódtam üdvödre, oh Örökkévaló, és tanod az én gyönyörűségem.
Concupivi salutare tuum, Domine, et lex tua meditatio mea est.
175 Hadd éljen lelkem és dicsérjen téged. és ítéleteid segítsenek engem.
Vivet anima mea, et laudabit te, et judicia tua adjuvabunt me.
176 Eltévedtem, mint bujdosó bárányt keresd szolgádat, mert parancsaidat nem felejtettem el.
Erravi sicut ovis quæ periit: quære servum tuum, quia mandata tua non sum oblitus.
