Zsoltárok 119
1 Boldogok a gáncstalan útuak, kik az Örökkévaló tana szerint járnak!
Salige ere de fuldkomne i Vandel, de, som vandre i Herrens Lov.
2 Boldogok, kik megóvják bizonyságait, egész szívvel keresik őt;
Salige ere de, som bevare hans Vidnesbyrd, de, som søge ham af ganske Hjerte;
3 nem is cselekedtek jogtalanságot, az ő útjaiban jártak!
og de, som ikke øve Uretfærdighed, men vandre paa hans Veje.
4 Te pasancsoltad, rendeleteidet hogy megőrizzük nagyon,
Du har givet dine Bud, for at de nøje skulle holdes.
5 Vajha megszilárdulnának útjaim, hogy megőrizzem törvényeidet!
Gid mine Veje maatte stadfæstes, at jeg kan holde dine Skikke;
6 Akkor nem szégyenülök meg, mikor tekintek mind a parancsaidra.
da skal jeg ikke beskæmmes, naar jeg ser hen til alle dine Bud.
7 Magasztallak szívnek egyenességében, mikor tanulom igazságos ítéleteidet.
Jeg vil prise dig af et oprigtigt Hjerte, naar jeg lærer din Retfærdigheds Domme at kende.
8 Törvényeidet megőrzöm, ne hagyj el oly nagyon!
Jeg vil holde dine Skikke, forlad mig ikke aldeles.
9 Miáltal teszi tisztává ifjú az ösvényét; Hogy megőrzi igéd szerint!
Hvormed skal en ung holde sin Sti ren? Derved at han holder sig efter dit Ord.
10 Egész szivemmel kerestelek; ne engedj eltévednem parancsaidtól!
Jeg søgte dig af mit ganske Hjerte, lad mig ikke fare vild fra dine Bud!
11 Szivembe rejtettem szavadat, azért, hogy ne vétkezzem ellened.
Jeg gemte dit Ord i mit Hjerte, paa det jeg ikke skulde synde imod dig.
12 Áldva légy, Örökkévaló, taníts engem törvényeidre!
Lovet være du, Herre! lær mig dine Skikke.
13 Ajkaimmal beszélem el mind a szájad ítéleteit.
Jeg forkyndte med mine Læber alle din Munds retfærdige Domme.
14 Bizonyságaid útján örvendtem mint mindenféle vagyon fölött.
Jeg glædede mig ved dine Vidnesbyrds Vej som over alle Skatte.
15 Rendeleteiden hadd elmélkedem, és hadd tekintsem ösvényeidet.
Jeg vil grunde paa dine Befalinger og se til dine Stier.
16 Törvényeidben gyönyörködöm, nem felejtem el igédet.
Jeg finder min Lyst i dine Skikke, jeg vir ikke glemme dit Ord.
17 Végezz jót szolgádon, hadd éljek és őrizzem meg igédet.
Gør vel imod din Tjener, at jeg maa leve, og jeg vil holde dit Ord.
18 Nyisd meg szemeimet, hogy láthassak csodás dolgokat tanodból!
Aabn mine Øjne, at jeg maa se de underfulde Ting i din Lov.
19 Jövevény vagyok a földön; ne rejtsd el tőlem parancsaidat!
Jeg er fremmed paa Jorden, skjul ikke dine Bud for mig!
20 Megtörődik a lelkem, vágyakozva ítéleteid után minden időben.
Min Sjæl er knust, saa at jeg længes efter dine Domme alle Tider.
21 Megdorgáltad az átkozott kevélyeket, kik eltévedtek parancsaidtól!
Du skældte paa de hovmodige, de bleve forbandede, de, som fore vild fra dine Bud.
22 Gördíts le rólam gyalázatot és csúfságot, mert bizonyságaidat megóvtam.
Vælt Forhaanelse og Foragt fra mig; thi jeg har bevaret dine Vidnesbyrd.
23 Bár ültek is nagyok, egymással beszéltek ellenem: a te szolgád elmélkedik törvényeiden.
Endog Fyrster have sat sig ned og holdt Raad imod mig; men din Tjener grunder paa dine Skikke.
24 Gyönyörűségem is a te bizonyságaid, azok a tanácsosaim.
Jeg finder min Lyst i dine Vidnesbyrd, de ere mit Raads Mænd.
25 A porhoz tapadt a lelkem; élessz fel engem igéd szerint!
Min Sjæl hænger ved Støvet; hold mig i Live efter dit Ord!
26 Útjaimat elbeszéltem s te meghallgattál: taníts engem törvényeidre!
Jeg opregnede mine Veje, og du bønhørte mig; lær mig dine Skikke!
27 Rendeleteid útját értesd meg velem, hadd elmélkedem csodatetteiden,
Lad mig forstaa dine Befalingers Vej, og jeg vil grunde paa dine underfulde Gerninger.
28 Szétfolyt a lelkem bánattól: támaszsz föl engem igéd szerint!
Min Sjæl svinder hen af Bedrøvelse; oprejs mig efter dit Ord!
29 Hazugság útját távoztasd tőlem, s tanoddal kegyelmezz nekem.
Vend Løgnens Vej fra mig, og skænk mig Naade i din Lov!
30 Hűség útját választottam, ítéleteidet magam előtt tartottam.
Jeg udvalgte Trofastheds Vej; jeg satte dine Domme for mig.
31 Ragaszkodtam bizonyságaidhoz: Örökkévaló, ne szégyeníts meg!
Jeg hang ved dine Vidnesbyrd; Herre! lad mig ikke beskæmmes.
32 Parancsaid útján futok, mert tággá teszed szivemet.
Jeg vil løbe dine Buds Vej; thi du giver mit Hjerte at aande frit.
33 Igazíts engem, Örökkévaló, törvényeid útjára, hadd óvjam meg mindvégig!
Lær mig, Herre! dine Skikkes Vej, og jeg vil bevare den indtil Enden.
34 Értesd meg velem, hogy megóvhassam tanodat s megőrizzem egész szívvel.
Undervis mig, at jeg maa bevare din Lov og holde den af ganske Hjerte.
35 Járass engem parancsaid ösvényén, mert azt kedvelem.
Led mig frem ad dine Buds Sti; thi til den har jeg Lyst;
36 Hajlítsd szívemet bizonyságaidhoz, s ne nyerészkedéshez!
Bøj mit Hjerte til dine Vidnesbyrd og ikke til ulovlig Vinding.
37 Térítsd el szemeimet, hogy ne lássanak hamisat, útaidon éltess engem!
Bortvend mine Øjne, at de ikke se til Forfængelighed; hold mig i Live paa din Vej!
38 Tartsd meg szolgádnak a te szavadat, a mely visz a félelmedre.
Opfyld for din Tjener dit Ord, som er knyttet til Frygt for dig.
39 Térítsd el gyalázatomat, melytől félek, mert jók a te ítéleteid.
Bortvend min Forsmædelse, som jeg frygtede for; thi dine Domme ere gode.
40 Íme vágyakoztam rendeleteidre: igazságoddal éltess engem!
Se, jeg har Længsel efter dine Befalinger; hold mig i Live ved din Retfærdighed!
41 Jőjenek rám kegyelmeid, oh Örökkévaló, segedelmed szavad szerint!
Lad din Miskundhed, o Herre! komme over mig, din Frelse, efter dit Ord.
42 Hogy megfelelhessek gyalázómnak; mert bíztam a te igédben.
Og jeg vil svare den, som forhaaner mig, et Ord; thi jeg har sat min Lid til dit Ord.
43 Ne ragadd ki az igazság szavát szájamból fölötte nagyon, mert ítéleteidre várakozom.
Og tag ikke Sandheds Ord aldeles fra min Mund; thi jeg har ventet paa dine Domme.
44 Hogy megőrizhessem tanodat állandóan, mindörökké.
Og jeg vil stedse holde din Lov, evindelig og altid.
45 Hogy járhassak tág téren, mert rendeleteidet kerestem.
Og lad mig vandre i det fri; thi jeg har søgt dine Befalinger.
46 Hogy beszélhessek bizonyságaidról királyoknak előtte s ne szégyenkezzem.
Og jeg vil tale om dine Vidnesbyrd for Konger og skal ikke beskæmmes.
47 Majd gyönyörködöm parancsaidban, melyeket szeretek;
Og jeg vil søge min Lyst i dine Bud, hvilke jeg elsker.
48 s fölemelem kezeimet parancsaidhoz, melyeket szeretek, hogy elmélkedjem törvényeiden.
Og jeg vil opløfte mine Hænder til dine Bud, hvilke jeg elsker, og grunde paa dine Skikke.
49 Emlékezzél a szolgádnak jutott igéről, mivelhogy engem reméltettél.
Kom Ordet til din Tjener i Hu, efterdi du lod mig haabe.
50 Ez vigasztalásom nyomoruságomban: hogy szavad fölélesztett engem.
Dette er min Trøst i min Elendighed; thi dit Ord har holdt mig i Live.
51 Kevélyek csúfoltak engem fölötte nagyon; tanodtól nem hajoltam el.
De hovmodige have spottet mig saa saare, jeg bøjede ikke af fra din Lov.
52 Gondoltam öröktől fogva való ítéleteidre, Örökkévaló, és megvigasztalódtam.
Herre! dine Domme af Evighed kom jeg i Hu og blev trøstet.
53 Forróság ragadott meg engem a gonoszok miatt, kik elhagyták tanodat.
Der betog mig en heftig Harme over de ugudelige, som forlade din Lov.
54 Dalok voltak nekem törvényeid jövevénységem házában.
Dine Bud have været mine Sange i min Udlændigheds Hus.
55 Gondoltam éjjel nevedre, a megőriztem tanodat.
Om Natten kom jeg dit Navn i Hu, o Herre! og holdt din Lov.
56 Ez jutott nekem, mert megóvtam rendeleteidet.
Dette skete mig; thi dine Befalinger har jeg holdt.
57 Osztályrészem, oh Örökkévaló – úgymondtam – hogy megőrzöm szavaidat.
Jeg sagde: Herren er min Del, jeg vil holde dine Ord.
58 Könyörögtem előtted egész szivvel kegyelmezz nekem szavad szerint!
Jeg bad ydmygt for dit Ansigt af ganske Hjerte: Vær mig naadig efter dit Ord!
59 Elgondoltam útjaimat s visszatérítettem lábaimat bizonyságaidhoz.
Jeg betænkte mine Veje, og jeg vil vende mine Fødder tilbage til dine Vidnesbyrd.
60 Siettem és nem késedelmeztem, hogy megőrizzem parancsaidat.
Jeg hastede og tøvede ikke med at holde dine Bud.
61 Gonoszok csapatjai körülfogtak; tanodat nem felejtettem el.
De ugudeliges Garn omspændte mig; din Lov glemte jeg ikke.
62 Éjfélkor kelek föl, hogy hálát adjak neked a te igazságos ítéleteidért.
Midt om Natten staar jeg op, at prise dig for din Retfærdigheds Domme.
63 Társa vagyok mindazoknak, kik téged félnek és rendeleteid megőrzőinek.
Jeg har Samkvem med alle dem, som frygte dig, og med dem, som holde dine Befalinger.
64 Szereteteddel, Örökkévaló, tele van a föld, törvényeidre taníts engem.
Jorden er fuld af din Miskundhed, Herre! lær mig dine Skikke.
65 Jót tettél szolgáddal, Örökkévaló, a te igéd szerint.
Du gjorde vel imod din Tjener, Herre! efter dit Ord.
66 Jó értelemre és tudásra taníts engem, mert hittem parancsaidban.
Lær mig at faa god Sans og Forstand; thi jeg tror paa dine Bud.
67 Mielőtt sanyarogtam, tévelygő voltam, de most megőrzöm a szavadat.
Før jeg blev ydmyget, for jeg vild, men nu holder jeg dit Ord.
68 Jó vagy te és jótevő: taníts engem törvényeidre!
Du er god og gør godt; lær mig dine Skikke!
69 Rám fogtak hazugságot a kevélyek, én egész szívvel megóvom rendeleteidet.
De hovmodige have opspundet Løgn imod mig; men jeg vil holde dine Befalinger af ganske Hjerte.
70 Eltompult mint hájtól a szivük, én tanodban gyönyörködtem.
Deres Hjerte er følesløst som Fedt; men jeg forlyster mig ved din Lov.
71 Jó nekem az, hogy sanyargattattam, azért hogy tanuljam törvényeidet.
Det var mig godt, at jeg blev ydmyget, at jeg kunde lære dine Skikke.
72 Jó nekem szájad tana, inkább mint ezrei aranynak és ezüstnek.
Din Munds Lov er mig bedre end tusinde Stykker Guld og Sølv.
73 Kezeid készítettek és szilárdítottak engem: értesd meg velem, hogy tanulhassam parancsaidat!
Dine Hænder have skabt mig og beredt mig; giv mig Forstand, at jeg kan lære at kende dine Bud.
74 Tisztelőid majd látnak engem és örülnek, mert igédre várakoztam.
De, som frygte dig, skulle se mig og glæde sig; thi jeg haaber paa dit Ord.
75 Tudom, Örökkévaló, hogy igazság a te ítéleteid és hűséggel sanyargattál.
Herre! jeg ved, at dine Domme ere Retfærdighed, og at du af Trofasthed ydmygede mig.
76 Legyen, kérlek, szereteted a vigasztalásomra, a szolgádnak jutott szavad szerint!
Lad dog din Miskundhed være mig til Trøst efter dit Ord til din Tjener.
77 Jöjjön rám irgalmad, hogy éljek, mert tanod az én gyönyörűségem.
Lad din Barmhjertighed komme over mig, at jeg maa leve; thi din Lov er min Lyst.
78 Szégyenűljenek meg a kevélyek, mert hazugsággal elnyomtak engem; én elmélkedem rendeleteiden.
Lad de hovmodige beskæmmes, thi uden Skel have de forurettet mig; men jeg vil grunde paa dine Befalinger.
79 Forduljanak felém tisztelőid és bizonyságaid ismeröi.
Lad dem vende tilbage til mig, som frygte dig, og som kende dine Vidnesbyrd.
80 Legyen szívem gáncstalan a te törvényeidben, azért hogy meg ne szégyenüljek.
Lad mit Hjerte være fuldkomment efter dine Skikke, at jeg ikke skal beskæmmes.
81 Epedett lelkem a segedelmedért, igédre várakoztam.
Min Sjæl forsmægter af Længsel efter din Frelse; jeg haaber paa dit Ord.
82 Epednek szemeim szavadért, mondván: mikor vigasztalsz meg engem?
Mine Øjne forsmægtede af Længsel efter dit Ord, idet jeg sagde: Naar vil du trøste mig?
83 Mert olyan lettem, mint tömlő a. füstben; törvényeidet nem felejtettem el.
Thi jeg var ligesom en Læderflaske i Røg; dine Skikke glemte jeg ikke.
84 Meddig tartanak szolgádnak napjai? Mikor teszel ítéletet üldözőimen?
Hvor mange ere vel din Tjeners Dage? naar vil du holde Dom over dem, som forfølge mig?
85 vermeket ástak nekem a kevélyek, a kik nem tanod szerint valók.
De hovmodige grove Grave for mig, og de skikke sig ikke efter din Lov.
86 Mind a parancsaid hűség, hazugsággal üldöznek: segíts engem!
Alle dine Bud ere Trofasthed; uden Grund forfølger man mig; hjælp mig!
87 Kevés híján semmivé tettek az országban, de én nem hagytam el rendeleteidet.
De havde paa et lidet nær ødelagt mig i Landet; men jeg forlod ikke dine Befalinger.
88 Szereteted szerint éltess engem, hogy megőrizhessem szájad bizonyságát.
Hold mig i Live efter din Miskundhed, saa vil jeg bevare din Munds Vidnesbyrd.
89 Örökké, oh Örökkévaló, fönnáll igéd az égben.
Herre! dit Ord bestaar evindelig i Himlene.
90 Nemzedékre meg nemzedékre van a te hüséged; megszilárdítottad a földet és megállt.
Din Trofasthed varer fra Slægt til Slægt; du befæstede Jorden, og den stod fast.
91 Itéleteid szerint megállanak ma is, mert mind a te szolgáid.
De bestaa endnu denne Dag efter dine Domme; thi de ere alle dine Tjenere.
92 Ha tanod nem a gyönyörűségem, akkor elvesztem volna nyomorúságomban.
Dersom ikke din Lov havde været min Lyst, da var jeg omkommen udi min Elendighed.
93 Soha sem felejtem el rendeleteidet; mert általuk éltettél engem.
Jeg skal i Evighed ikke forglemme dine Befalinger; thi ved dem holdt du mig i Live.
94 Tied vagyok: segíts engem, mert rendeleteidet kerestem.
Din er jeg; frels mig; thi jeg søger efter dine Befalinger.
95 Reám vártak a gonoszok, hogy elveszítsenek; bizonyságaidra ügyelek én.
De ugudelige biede paa mig for at lægge mig øde; jeg vil give Agt paa dine Vidnesbyrd.
96 Minden epedésnek láttam végét; tágas a te parancsod nagyon.
Jeg har set Ende paa al Fuldkommenhed; men dit Bud strækker sig saare vidt.
97 Mint szeretem tanodat! Egész nap ő az elmélkedésem.
Hvor kær har jeg din Lov! den er min Tanke den ganske Dag.
98 Ellenségeimnél bölcsebbé tesz parancsod, mert örökké enyém az.
Dine Bud gøre mig visere end mine Fjender; thi de ere for mig evindelig.
99 Mind a tanítóimnál eszesebbé lettem, mert bizonyságaid az én elmélkedésem.
Jeg blev klogere end alle mine Lærere; thi dine Vidnesbyrd ere min Tanke.
100 Véneknél értelmesebb vagyok, mert rendeleteidet megóvtam.
Jeg er bleven forstandigere end de gamle; thi jeg har bevaret dine Befalinger.
101 Minden rossz ösvénytől tartóztattam lábaimat, azért hogy megőrizzem igédet.
Jeg holdt mine Fødder tilbage fra al Ondskabens Sti, at jeg kunde holde dit Ord.
102 Itéleteidtől nem távoztam el, mert te oktattál engem.
Jeg afveg ikke fra dine Domme; thi du har lært mig det.
103 Mennyivel édesebbek szavaid inyemnek, mint a méz szájamnak!
Hvor vare dine Ord søde for min Gane, mere end Honning for min Mund.
104 Rendeleteid által értelmes vagyok, azért gyűlölök minden hazug ösvényt.
Jeg er bleven forstandig af dine Befalinger; derfor hader jeg al Løgnens Sti.
105 Mécses a lábamnak a te igéd és világosság ösvényemnek.
Dit Ord er en Lygte for min Fod og et Lys paa min Sti.
106 Megesküdtem s teljesítettem, hogy megőrzöm igazságos ítéleteidet.
Jeg har svoret og holdt det, at jeg vilde bevare din Retfærdigheds Domme.
107 Sanyarognom kellett nagyon oh Örökkévaló, éltess igéd szerint!
Jeg er saare plaget; Herre! hold mig i Live efter dit Ord.
108 Szájam felajánlásait vedd kedvesen, Örökkévaló, és ítéleteidre taníts engem.
Lad min Munds frivillige Ofre behage dig, Herre! og lær mig dine Domme.
109 Lelkem a tenyeremen van mindig, de tanodat nem felejtettem el.
Jeg gaar altid med Livet i Hænderne; dog har jeg ikke glemt din Lov.
110 Tőrt vetettek gonoszok nekem, de rendeleteidtől nem tévedtem el.
De ugudelige lagde Snarer for mig; dog for jeg ikke vild fra dine Befalinger.
111 Birtokul vettem bizonyságaidat örökre, mert szívem vígsága azok.
Jeg fik dine Vidnesbyrd til Arv evindelig; thi de ere mit Hjertes Glæde.
112 Ráhajlítottam szívemet, hogy megtegyem törvényeidet örökké, mindvégig.
Jeg bøjede mit Hjerte til at gøre efter dine Skikke evindelig indtil Enden.
113 Tétevázókat gyűlölök, s tanodat szeretem.
De tvesindede hader jeg; men din Lov elsker jeg.
114 Rejtekem és pajzsom vagy, igédre várakoztam.
Du er mit Skjul og mit Skjold; jeg haaber paa dit Ord.
115 Távozzatok tőlem, gonosztevők, hadd óvom meg Istenem parancsait!
Viger fra mig, I onde! og jeg vil bevare min Guds Bud.
116 Támogass engem szavad szerint, hogy éljek, s ne engedj megszégyenülnöm reményemmel!
Ophold mig efter dit Ord, at jeg maa leve, og lad mig ikke blive til Skamme med mit Haab!
117 Erősíts engem, hogy megsegíttessem, hogy gyönyörködhessem mindig törvényeiden.
Styrk mig, at jeg maa blive frelst, og jeg vil altid se hen til dine Skikke.
118 Elvetetted mind, kik törvényeidtől eltévelyegnek, mert hazug az ő csalfaságuk.
Du forkaster alle dem, som fare vild fra dine Skikke; thi deres Svig er Løgn.
119 Mint salakot elmozdítottad mind a föld gonoszait, azért szeretem bizonysága-idat.
Du lod alle de ugudelige paa Jorden svinde bort som Skum; derfor elsker jeg dine Vidnesbyrd.
120 Borzadott rettegésedtől testem, és ítéleteidtől félek.
Af Frygt for dig gyste min Krop, og jeg frygtede for dine Domme.
121 Cselekedtem jogot és igazságot, ne engedj át zsarolóimnak!
Jeg gjorde Ret og Retfærdighed; du vil ikke overgive mig til dem, som gøre mig Vold!
122 Kezeskedjél szolgádért a jóra; ne zsaroljanak engem kevélyek.
Vær Borgen for din Tjener, ham til Bedste; lad de hovmodige ikke gøre mig Vold.
123 Szemeim epedtek segítségedért és igazságos szavadért.
Mine Øjne forsmægte af Længsel efter din Frelse og efter din Retfærdigheds Ord.
124 Tégy szolgáddal szereteted szerint és törvényeidre taníts engem.
Gør med din Tjener efter din Miskundhed, og lær mig dine Skikke!
125 Szolgád vagyok, értesd meg velem, hadd ismerjem meg bizonyságaidat!
Jeg er din Tjener; undervis mig, at jeg maa kende dine Vidnesbyrd.
126 Ideje cselekedni az Örökkévalóért: megbontották a te tanodat.
Det er Tid, at Herren gør noget; de have brudt din Lov.
127 Azért szeretem parancsaidat jobban aranynál és színaranynál.
Derfor elsker jeg dine Bud mere end Guld og mere end fint Guld.
128 Azért helyeslek mindenről való minden rendeletet, minden hazug ösvényt gyűlölök.
Derfor holder jeg alle dine Befalinger om alle Ting for at være rette; jeg hader al Løgnens Vej.
129 Csodásak a te bizonyságaid, azért megóvta azokat lelkem.
Dine Vidnesbyrd ere underfulde; derfor bevarer min Sjæl dem.
130 Szavaidnak megkezdése világít, értelmessé tesz együgyüeket.
Dine Ords Aabenbaring spreder Lys og gør de enfoldige forstandige.
131 Feltátottam szájamat s lihegtem, mert parancsaidra vágyódtam.
Jeg oplod min Mund og higede; thi jeg havde Længsel efter dine Bud.
132 Fordulj hozzám és kegyelmezz nekem, joga szerint azoknak, kik nevedet szeretik.
Vend dig til mig, og vær mig naadig efter din Vis imod dem, der elske dit Navn.
133 Lépteimet szilárdítsd meg szavaddal, s ne engedj uralkodni rajtam semmi jogtalanságot.
Befæst mine Trin ved dit Ord, og lad ingen Uret herske over mig!
134 Válts ki engem ember zsarolásától, hogy megőrizhessem rendeleteidet.
Udløs mig af Menneskers Vold, saa vil jeg holde dine Befalinger.
135 Arczodat világíttasd szolgádra és taníts engem törvényeidre!
Lad dit Ansigt lyse over din Tjener, og lær mig dine Skikke!
136 Vízpatakoktól kiáradnak szemeim, mivel nem őrizték meg tanodat.
Der nedflød Vandstrømme af mine Øjne, fordi man ikke holdt din Lov.
137 Igazságos vagy, Örökkévaló, és egyenesek ítéleteid.
Du er retfærdig, Herre! og dine Domme ere retvise.
138 Igazsággal megparancsoltad bizonyságaidat és hűséggel nagyon.
Du har sat dine Vidnesbyrd som Retfærdighed og Trofasthed overmaade.
139 Sorvasztott engem buzgalmam, mert elfelejtették szavaidat szorongatóim.
Min Nidkærhed har lagt mig øde; thi mine Modstandere have glemt dine Ord.
140 Salaktalan a te szavad nagyon és szolgád szereti azt.
Dit Ord er saare lutret, og din Tjener elsker det.
141 Csekély vagyok és megvetett; rendeleteidet nem felejtettem el.
Jeg er liden og foragtet; men jeg glemmer ikke dine Befalinger.
142 Igazságod örökre igazság és igaz a te tanod.
Din Retfærdighed er Ret evindelig, og din Lov er Sandhed.
143 Szorultság és szükség értek engem, parancsaid az én gyönyörűségem.
Angest og Trængsel ramte mig; dine Bud ere min Lyst.
144 Igazság a te bizonyságaid örökre, értelmet adj nekem, hogy éljek!
Dine Vidnesbyrd ere Ret evindelig; undervis mig, saa lever jeg.
145 Egész szívvel felkiáltottam: hallgass meg, Örökkévaló, törvényeidet hadd óvom meg!
Jeg har raabt af ganske Hjerte; bønhør mig, Herre! jeg vil bevare dine Skikke.
146 Hívtalak, segíts engem, hogy megőrizhessem bizonyságaidat.
Jeg har raabt til dig; frels mig, og jeg vil holde fast ved dine Vidnesbyrd.
147 Megelőztem a szürkületet és fohászkodtam; igédre várakoztam.
Jeg kom aarle i Daggry og raabte; jeg har haabet paa dit Ord.
148 Megelőzték szemeim az őrszakokat, hogy elmélkedjem szavadról.
Mine Øjne vare vaagne før Nattevagterne for at grunde paa dit Ord.
149 Hangomat halljad szereteted szerint, Örökkévaló, ítéleted szerint éltess engem!
Hør min Røst efter din Miskundhed; Herre! hold mig i Live efter dine Domme;
150 Közelednek a gazságot hajhászók, tanodtól eltávolodtak.
De nærmede sig, som jage efter Skændselsgerninger; de vare langt borte fra din Lov.
151 Közel vagy, Örökkévaló, s mind a parancsaid igazság.
Nær er du, o Herre! og alle dine Bud ere Sandhed.
152 Régen tudom bizonyságaidból, hogy örökre alapítottad azokat.
Jeg har forlængst hentet Kundskab af dine Vidnesbyrd; thi du har grundfæstet dem evindelig.
153 Lásd nyomorúságomat és ragadj ki, mert tanodat nem felejtettem el.
Se min Elendighed, og udfri mig; thi din Lov har jeg ikke glemt.
154 Vidd ügyemet és válts meg engem, szavad szerint éltess engem!
Udfør min Sag, og genløs mig; hold mig i Live efter dit Ord.
155 Távol van a gonoszoktól segítség, mert törvényeidet nem keresték.
Frelsen er fjern fra de ugudelige; thi de søge ikke dine Skikke.
156 Irgalmad nagy, oh Örökkévaló, ítéleteid szerint éltess engem!
Stor er din Barmhjertighed, o Herre! hold mig i Live efter dine Domme!
157 Sokan vannak üldözőim és szorongatóim, bizonyságaidtól nem hajoltam el.
Mine Forfølgere og Modstandere ere mange; jeg har ikke bøjet mig fra dine Vidnesbyrd.
158 Láttam hűtlenkedőket és elundorodtam, a kik szavadat nem őrizték meg.
Jeg har set de troløse og væmmedes ved dem; thi de holde ikke dit Ord.
159 Lásd, hogy szeretem rendeleteidet, Örökkévaló, szereteted szerint éltess engem!
Se, hvor jeg har elsket dine Befalinger; Herre! hold mig i Live efter din Miskundhed.
160 Igédnek összege igazság és örökké tart minden igazságos ítéleted.
Summen af dit Ord er Sandhed, og evig er al din Retfærdigheds Dom.
161 Nagyok üldöztek engem ok nélkül, de igédtől megrettent szívem.
Fyrster forfulgte mig uden Aarsag, men mit Hjerte frygtede for dit Ord.
162 Örvendek én a te szavadon, mint ki nagy zsákmányt talál.
Jeg glæder mig over dit Ord som den, der finder et stort Bytte.
163 Hazugságot gyűlölök és utálom; tanodat szeretem.
Jeg hader Løgn og har Vederstyggelighed dertil; din Lov elsker jeg.
164 Hétezer naponta dicsértelek, igazságos ítéleteidért.
Jeg lovede dig syv Gange om Dagen for din Retfærdigheds Dommes Skyld.
165 Bőséges béke jut azoknak, kik szeretik tanodat, s nincs számukra botlás.
Der er stor Fred for dem, som elske din Lov, og der er ikke Anstød for dem.
166 Reménykedtem segítségedre, Örökkévaló, s parancsaidat megtettem.
Jeg ventede paa din Frelse, Herre! og jeg udførte dine Bud.
167 Megőrizte lelkem bizonyságaidat és megszerettem őket nagyon.
Min Sjæl holdt dine Vidnesbyrd, og jeg elskede dem saare.
168 Megőriztem rendeleteidet és bizonságaidat, mert mind az útjaim előtted vannak.
Jeg holdt dine Befalinger og dine Vidnesbyrd; thi alle mine Veje ere aabenbare for dig.
169 Közel jusson színedhez fohászkodásom, Örökkévaló, igéd szerint adj nekem értelmet.
Lad mit Raab komme nær for dit Ansigt, Herre! og undervis mig efter dit Ord!
170 Jusson könyörgésem színed elé, szavad szerint ments meg engem!
Lad min ydmyge Begæring komme for dit Ansigt; fri mig efter dit Ord!
171 Ömledeztessenek ajkaim dicséretet, mert törvényeidre tanítasz engem.
Mine Læber skulle udgyde Lovsang; thi du lærer mig dine Skikke.
172 Hangoztassa nyelvem szavadat, mert mind a parancsaid igazság.
Min Tunge skal genlyde af dit Ord; thi alle dine Bud ere Retfærdighed.
173 Legyen kezed megsegítésemre, mert rendeleteidet választottam.
Lad din Haand være mig til Hjælp; thi jeg har udvalgt dine Befalinger.
174 Vágyódtam üdvödre, oh Örökkévaló, és tanod az én gyönyörűségem.
Jeg har Længsel efter din Frelse, Herre! og din Lov er min Lyst.
175 Hadd éljen lelkem és dicsérjen téged. és ítéleteid segítsenek engem.
Maatte min Sjæl dog leve og love dig, og dine Domme hjælpe mig!
176 Eltévedtem, mint bujdosó bárányt keresd szolgádat, mert parancsaidat nem felejtettem el.
Jeg har faret vild; opsøg din Tjener som det fortabte Faar; thi dine Bud har jeg ikke glemt.
