< Zsoltárok 119 >
1 Boldogok a gáncstalan útuak, kik az Örökkévaló tana szerint járnak!
2 Boldogok, kik megóvják bizonyságait, egész szívvel keresik őt;
3 nem is cselekedtek jogtalanságot, az ő útjaiban jártak!
4 Te pasancsoltad, rendeleteidet hogy megőrizzük nagyon,
5 Vajha megszilárdulnának útjaim, hogy megőrizzem törvényeidet!
6 Akkor nem szégyenülök meg, mikor tekintek mind a parancsaidra.
7 Magasztallak szívnek egyenességében, mikor tanulom igazságos ítéleteidet.
8 Törvényeidet megőrzöm, ne hagyj el oly nagyon!
9 Miáltal teszi tisztává ifjú az ösvényét; Hogy megőrzi igéd szerint!
10 Egész szivemmel kerestelek; ne engedj eltévednem parancsaidtól!
11 Szivembe rejtettem szavadat, azért, hogy ne vétkezzem ellened.
12 Áldva légy, Örökkévaló, taníts engem törvényeidre!
13 Ajkaimmal beszélem el mind a szájad ítéleteit.
14 Bizonyságaid útján örvendtem mint mindenféle vagyon fölött.
15 Rendeleteiden hadd elmélkedem, és hadd tekintsem ösvényeidet.
16 Törvényeidben gyönyörködöm, nem felejtem el igédet.
17 Végezz jót szolgádon, hadd éljek és őrizzem meg igédet.
18 Nyisd meg szemeimet, hogy láthassak csodás dolgokat tanodból!
19 Jövevény vagyok a földön; ne rejtsd el tőlem parancsaidat!
20 Megtörődik a lelkem, vágyakozva ítéleteid után minden időben.
21 Megdorgáltad az átkozott kevélyeket, kik eltévedtek parancsaidtól!
22 Gördíts le rólam gyalázatot és csúfságot, mert bizonyságaidat megóvtam.
23 Bár ültek is nagyok, egymással beszéltek ellenem: a te szolgád elmélkedik törvényeiden.
24 Gyönyörűségem is a te bizonyságaid, azok a tanácsosaim.
25 A porhoz tapadt a lelkem; élessz fel engem igéd szerint!
26 Útjaimat elbeszéltem s te meghallgattál: taníts engem törvényeidre!
27 Rendeleteid útját értesd meg velem, hadd elmélkedem csodatetteiden,
28 Szétfolyt a lelkem bánattól: támaszsz föl engem igéd szerint!
29 Hazugság útját távoztasd tőlem, s tanoddal kegyelmezz nekem.
30 Hűség útját választottam, ítéleteidet magam előtt tartottam.
31 Ragaszkodtam bizonyságaidhoz: Örökkévaló, ne szégyeníts meg!
32 Parancsaid útján futok, mert tággá teszed szivemet.
33 Igazíts engem, Örökkévaló, törvényeid útjára, hadd óvjam meg mindvégig!
34 Értesd meg velem, hogy megóvhassam tanodat s megőrizzem egész szívvel.
35 Járass engem parancsaid ösvényén, mert azt kedvelem.
36 Hajlítsd szívemet bizonyságaidhoz, s ne nyerészkedéshez!
37 Térítsd el szemeimet, hogy ne lássanak hamisat, útaidon éltess engem!
38 Tartsd meg szolgádnak a te szavadat, a mely visz a félelmedre.
39 Térítsd el gyalázatomat, melytől félek, mert jók a te ítéleteid.
40 Íme vágyakoztam rendeleteidre: igazságoddal éltess engem!
41 Jőjenek rám kegyelmeid, oh Örökkévaló, segedelmed szavad szerint!
42 Hogy megfelelhessek gyalázómnak; mert bíztam a te igédben.
43 Ne ragadd ki az igazság szavát szájamból fölötte nagyon, mert ítéleteidre várakozom.
44 Hogy megőrizhessem tanodat állandóan, mindörökké.
45 Hogy járhassak tág téren, mert rendeleteidet kerestem.
46 Hogy beszélhessek bizonyságaidról királyoknak előtte s ne szégyenkezzem.
47 Majd gyönyörködöm parancsaidban, melyeket szeretek;
48 s fölemelem kezeimet parancsaidhoz, melyeket szeretek, hogy elmélkedjem törvényeiden.
49 Emlékezzél a szolgádnak jutott igéről, mivelhogy engem reméltettél.
50 Ez vigasztalásom nyomoruságomban: hogy szavad fölélesztett engem.
51 Kevélyek csúfoltak engem fölötte nagyon; tanodtól nem hajoltam el.
52 Gondoltam öröktől fogva való ítéleteidre, Örökkévaló, és megvigasztalódtam.
53 Forróság ragadott meg engem a gonoszok miatt, kik elhagyták tanodat.
54 Dalok voltak nekem törvényeid jövevénységem házában.
55 Gondoltam éjjel nevedre, a megőriztem tanodat.
56 Ez jutott nekem, mert megóvtam rendeleteidet.
57 Osztályrészem, oh Örökkévaló – úgymondtam – hogy megőrzöm szavaidat.
58 Könyörögtem előtted egész szivvel kegyelmezz nekem szavad szerint!
59 Elgondoltam útjaimat s visszatérítettem lábaimat bizonyságaidhoz.
60 Siettem és nem késedelmeztem, hogy megőrizzem parancsaidat.
61 Gonoszok csapatjai körülfogtak; tanodat nem felejtettem el.
62 Éjfélkor kelek föl, hogy hálát adjak neked a te igazságos ítéleteidért.
63 Társa vagyok mindazoknak, kik téged félnek és rendeleteid megőrzőinek.
64 Szereteteddel, Örökkévaló, tele van a föld, törvényeidre taníts engem.
65 Jót tettél szolgáddal, Örökkévaló, a te igéd szerint.
66 Jó értelemre és tudásra taníts engem, mert hittem parancsaidban.
67 Mielőtt sanyarogtam, tévelygő voltam, de most megőrzöm a szavadat.
68 Jó vagy te és jótevő: taníts engem törvényeidre!
69 Rám fogtak hazugságot a kevélyek, én egész szívvel megóvom rendeleteidet.
70 Eltompult mint hájtól a szivük, én tanodban gyönyörködtem.
71 Jó nekem az, hogy sanyargattattam, azért hogy tanuljam törvényeidet.
72 Jó nekem szájad tana, inkább mint ezrei aranynak és ezüstnek.
73 Kezeid készítettek és szilárdítottak engem: értesd meg velem, hogy tanulhassam parancsaidat!
74 Tisztelőid majd látnak engem és örülnek, mert igédre várakoztam.
75 Tudom, Örökkévaló, hogy igazság a te ítéleteid és hűséggel sanyargattál.
76 Legyen, kérlek, szereteted a vigasztalásomra, a szolgádnak jutott szavad szerint!
77 Jöjjön rám irgalmad, hogy éljek, mert tanod az én gyönyörűségem.
78 Szégyenűljenek meg a kevélyek, mert hazugsággal elnyomtak engem; én elmélkedem rendeleteiden.
79 Forduljanak felém tisztelőid és bizonyságaid ismeröi.
80 Legyen szívem gáncstalan a te törvényeidben, azért hogy meg ne szégyenüljek.
81 Epedett lelkem a segedelmedért, igédre várakoztam.
82 Epednek szemeim szavadért, mondván: mikor vigasztalsz meg engem?
83 Mert olyan lettem, mint tömlő a. füstben; törvényeidet nem felejtettem el.
84 Meddig tartanak szolgádnak napjai? Mikor teszel ítéletet üldözőimen?
85 vermeket ástak nekem a kevélyek, a kik nem tanod szerint valók.
86 Mind a parancsaid hűség, hazugsággal üldöznek: segíts engem!
87 Kevés híján semmivé tettek az országban, de én nem hagytam el rendeleteidet.
88 Szereteted szerint éltess engem, hogy megőrizhessem szájad bizonyságát.
89 Örökké, oh Örökkévaló, fönnáll igéd az égben.
90 Nemzedékre meg nemzedékre van a te hüséged; megszilárdítottad a földet és megállt.
91 Itéleteid szerint megállanak ma is, mert mind a te szolgáid.
92 Ha tanod nem a gyönyörűségem, akkor elvesztem volna nyomorúságomban.
93 Soha sem felejtem el rendeleteidet; mert általuk éltettél engem.
94 Tied vagyok: segíts engem, mert rendeleteidet kerestem.
95 Reám vártak a gonoszok, hogy elveszítsenek; bizonyságaidra ügyelek én.
96 Minden epedésnek láttam végét; tágas a te parancsod nagyon.
97 Mint szeretem tanodat! Egész nap ő az elmélkedésem.
98 Ellenségeimnél bölcsebbé tesz parancsod, mert örökké enyém az.
99 Mind a tanítóimnál eszesebbé lettem, mert bizonyságaid az én elmélkedésem.
100 Véneknél értelmesebb vagyok, mert rendeleteidet megóvtam.
101 Minden rossz ösvénytől tartóztattam lábaimat, azért hogy megőrizzem igédet.
102 Itéleteidtől nem távoztam el, mert te oktattál engem.
103 Mennyivel édesebbek szavaid inyemnek, mint a méz szájamnak!
104 Rendeleteid által értelmes vagyok, azért gyűlölök minden hazug ösvényt.
105 Mécses a lábamnak a te igéd és világosság ösvényemnek.
106 Megesküdtem s teljesítettem, hogy megőrzöm igazságos ítéleteidet.
107 Sanyarognom kellett nagyon oh Örökkévaló, éltess igéd szerint!
108 Szájam felajánlásait vedd kedvesen, Örökkévaló, és ítéleteidre taníts engem.
109 Lelkem a tenyeremen van mindig, de tanodat nem felejtettem el.
110 Tőrt vetettek gonoszok nekem, de rendeleteidtől nem tévedtem el.
111 Birtokul vettem bizonyságaidat örökre, mert szívem vígsága azok.
112 Ráhajlítottam szívemet, hogy megtegyem törvényeidet örökké, mindvégig.
113 Tétevázókat gyűlölök, s tanodat szeretem.
114 Rejtekem és pajzsom vagy, igédre várakoztam.
115 Távozzatok tőlem, gonosztevők, hadd óvom meg Istenem parancsait!
116 Támogass engem szavad szerint, hogy éljek, s ne engedj megszégyenülnöm reményemmel!
117 Erősíts engem, hogy megsegíttessem, hogy gyönyörködhessem mindig törvényeiden.
118 Elvetetted mind, kik törvényeidtől eltévelyegnek, mert hazug az ő csalfaságuk.
119 Mint salakot elmozdítottad mind a föld gonoszait, azért szeretem bizonysága-idat.
120 Borzadott rettegésedtől testem, és ítéleteidtől félek.
121 Cselekedtem jogot és igazságot, ne engedj át zsarolóimnak!
122 Kezeskedjél szolgádért a jóra; ne zsaroljanak engem kevélyek.
123 Szemeim epedtek segítségedért és igazságos szavadért.
124 Tégy szolgáddal szereteted szerint és törvényeidre taníts engem.
125 Szolgád vagyok, értesd meg velem, hadd ismerjem meg bizonyságaidat!
126 Ideje cselekedni az Örökkévalóért: megbontották a te tanodat.
127 Azért szeretem parancsaidat jobban aranynál és színaranynál.
128 Azért helyeslek mindenről való minden rendeletet, minden hazug ösvényt gyűlölök.
129 Csodásak a te bizonyságaid, azért megóvta azokat lelkem.
130 Szavaidnak megkezdése világít, értelmessé tesz együgyüeket.
131 Feltátottam szájamat s lihegtem, mert parancsaidra vágyódtam.
132 Fordulj hozzám és kegyelmezz nekem, joga szerint azoknak, kik nevedet szeretik.
133 Lépteimet szilárdítsd meg szavaddal, s ne engedj uralkodni rajtam semmi jogtalanságot.
134 Válts ki engem ember zsarolásától, hogy megőrizhessem rendeleteidet.
135 Arczodat világíttasd szolgádra és taníts engem törvényeidre!
136 Vízpatakoktól kiáradnak szemeim, mivel nem őrizték meg tanodat.
137 Igazságos vagy, Örökkévaló, és egyenesek ítéleteid.
138 Igazsággal megparancsoltad bizonyságaidat és hűséggel nagyon.
139 Sorvasztott engem buzgalmam, mert elfelejtették szavaidat szorongatóim.
140 Salaktalan a te szavad nagyon és szolgád szereti azt.
141 Csekély vagyok és megvetett; rendeleteidet nem felejtettem el.
142 Igazságod örökre igazság és igaz a te tanod.
143 Szorultság és szükség értek engem, parancsaid az én gyönyörűségem.
144 Igazság a te bizonyságaid örökre, értelmet adj nekem, hogy éljek!
145 Egész szívvel felkiáltottam: hallgass meg, Örökkévaló, törvényeidet hadd óvom meg!
146 Hívtalak, segíts engem, hogy megőrizhessem bizonyságaidat.
147 Megelőztem a szürkületet és fohászkodtam; igédre várakoztam.
148 Megelőzték szemeim az őrszakokat, hogy elmélkedjem szavadról.
149 Hangomat halljad szereteted szerint, Örökkévaló, ítéleted szerint éltess engem!
150 Közelednek a gazságot hajhászók, tanodtól eltávolodtak.
151 Közel vagy, Örökkévaló, s mind a parancsaid igazság.
152 Régen tudom bizonyságaidból, hogy örökre alapítottad azokat.
153 Lásd nyomorúságomat és ragadj ki, mert tanodat nem felejtettem el.
154 Vidd ügyemet és válts meg engem, szavad szerint éltess engem!
155 Távol van a gonoszoktól segítség, mert törvényeidet nem keresték.
156 Irgalmad nagy, oh Örökkévaló, ítéleteid szerint éltess engem!
157 Sokan vannak üldözőim és szorongatóim, bizonyságaidtól nem hajoltam el.
158 Láttam hűtlenkedőket és elundorodtam, a kik szavadat nem őrizték meg.
159 Lásd, hogy szeretem rendeleteidet, Örökkévaló, szereteted szerint éltess engem!
160 Igédnek összege igazság és örökké tart minden igazságos ítéleted.
161 Nagyok üldöztek engem ok nélkül, de igédtől megrettent szívem.
162 Örvendek én a te szavadon, mint ki nagy zsákmányt talál.
163 Hazugságot gyűlölök és utálom; tanodat szeretem.
164 Hétezer naponta dicsértelek, igazságos ítéleteidért.
165 Bőséges béke jut azoknak, kik szeretik tanodat, s nincs számukra botlás.
166 Reménykedtem segítségedre, Örökkévaló, s parancsaidat megtettem.
167 Megőrizte lelkem bizonyságaidat és megszerettem őket nagyon.
168 Megőriztem rendeleteidet és bizonságaidat, mert mind az útjaim előtted vannak.
169 Közel jusson színedhez fohászkodásom, Örökkévaló, igéd szerint adj nekem értelmet.
170 Jusson könyörgésem színed elé, szavad szerint ments meg engem!
171 Ömledeztessenek ajkaim dicséretet, mert törvényeidre tanítasz engem.
172 Hangoztassa nyelvem szavadat, mert mind a parancsaid igazság.
173 Legyen kezed megsegítésemre, mert rendeleteidet választottam.
174 Vágyódtam üdvödre, oh Örökkévaló, és tanod az én gyönyörűségem.
175 Hadd éljen lelkem és dicsérjen téged. és ítéleteid segítsenek engem.
176 Eltévedtem, mint bujdosó bárányt keresd szolgádat, mert parancsaidat nem felejtettem el.
