Zsoltárok 118
1 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme.
Hvalite Gospoda, jer je dobar, jer je dovijeka milost njegova.
2 Mondja csak Izraél: mert örökké tart a kegyelme!
Neka reèe Izrailj da je dovijeka milost njegova;
3 Mondják csak Áron háza: mert örökké tart a hegyelme!
Neka reèe dom Aronov da je dovijeka milost njegova;
4 Mondják csak az istenfélők mert örökké tart a kegyelme!
Neka reku svi koji se boje Gospoda da je dovijeka milost njegova.
5 szorongásból szólítottam Jáht, tág térrel meghallgatott engem Jáh.
Iz tjeskobe povikah ka Gospodu i usliši me, izvede me na prostrano mjesto Gospod.
6 Az Örökkévaló mellettem van, nem félek; mit tehet ember nekem?
Gospod je sa mnom, ne bojim se; šta æe mi uèiniti èovjek?
7 Az Örökkévaló mellettem van segítöim közt, s én majd rájuk nézek gyülölőimre.
Gospod mi je pomoænik: slobodno æu gledati u neprijatelje svoje.
8 Jobb menedéket keresni az Örökkévalóban, mint bízni az emberben.
Bolje je uzdati se u Gospoda negoli se oslanjati na èovjeka;
9 Jobb menedéket keresni az Örökkévalóban, mint bízni nemesekben.
Bolje je uzdati se u Gospoda negoli se oslanjati na knezove.
10 Mind a nemzetek körülvettek – az Örökkévaló nevében, bizony szétvágom őket.
Svi me narodi opkoliše; ali ih u ime Gospodnje razbih.
11 Körülvettek, körül is fogtak – az Örökkévaló nevében, bizony szétvágom őket.
Optekoše, opkoliše me; ali ih u ime Gospodnje razbih.
12 Körülvettek mint a méhek – ellohadtak mint a tövisek tűze; az Örökkévaló nevében, bizony szétvágom őket.
Opkoliše me kao pèele sat, i ugasiše se kao oganj u trnju: u ime ih Gospodnje razbih.
13 Taszítva taszítottál engem, hogy elessem, de az Örökkévaló megsegített.
Otisnuo si me da padnem, ali me Gospod prihvati.
14 Erőm és énekem Jáh, ő lett nekem segítségül.
Gospod je hvala moja i pjesma; on mi postade spasitelj.
15 Ujjongás és segítség hangja az igazak sátraiban; az Örökkévaló jobbja hatalmast végez!
Glas radosti i spasenja èuje se u kolibama pravednièkim: “desnica Gospodnja daje silu;
16 Az Örökkévaló jobbja fölemel, az Örökkévaló jobbja hatalmast végez!
Desnica Gospodnja uzvišuje, desnica Gospodnja daje silu.”
17 Nem halok meg, hanem élni fogok és elbeszélem Jáh tetteit.
Neæu umrijeti, nego æu živ biti, i kazivati djela Gospodnja.
18 Fenyítve fenyített engem Jáh, de a halálnak nem adott át.
Karajuæi pokara me Gospod; ali me smrti ne dade.
19 Nyissátok ki nekem az igazság kapuit, bemegyek rajtuk, magasztalom Jáht.
Otvorite mi vrata od pravde, uæi æu na njih, slaviæu Gospoda.
20 Ez a kapu az Örökkévalóé, igazak mennek be rajta.
“Evo vrata Gospodnja, na koja ulaze pravednici!”
21 Hadd magasztallak, mert meghallgattál s lettél nekem segítségül.
Hvalim te, što si me uslišio, i postao mi spasitelj.
22 A kő, melyet megvetettek az építők, saroknak fejévé lett.
Kamen koji odbaciše zidari, posta glava od ugla.
23 Az Örökkévalótól történt ez, csodálatos az szemeinkben.
To bi od Gospoda i divno je u našim oèima.
24 Ez az a nap, melyet szerzett az Örökkévaló, hadd vigadjunk és örüljünk rajta,
Evo dan, koji stvori Gospod! Radujmo se i veselimo se u nj!
25 Oh Örökkévaló, segíts csak, oh Örökkévaló, boldogíts csak!
O Gospode, pomozi! o Gospode, daj da bude u napredak!
26 Áldva legyen, a ki jön az Örökkévaló nevében, áldunk titeket az Örökkévaló házából.
Blagosloven koji ide u ime Gospodnje! Blagosiljamo vas iz doma Gospodnjega.
27 Isten az Örökkévaló és világosságot adott nekünk, kössétek hozzá az ünnepi áldozatot kötelekkel az oltár szarvaihoz.
Gospod je Bog krjepak, i on nas obasja; žrtvu prazniènu, vezanu vrvcama, vodite k rogovima žrtveniku.
28 Istenem vagy s magasztallak, én Istenem, dicsöítlek.
Ti si Bog moj, tebe hvalim, Bože moj, tebe uzvišujem.
29 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme!
Hvalite Gospoda, jer je dobar, jer je milost njegova dovijeka.
