Zsoltárok 118
1 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme.
Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme!
2 Mondja csak Izraél: mert örökké tart a kegyelme!
Mondja hát Izráel, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
3 Mondják csak Áron háza: mert örökké tart a hegyelme!
Mondja hát az Áron háza, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
4 Mondják csak az istenfélők mert örökké tart a kegyelme!
Mondják hát, a kik félik az Urat, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
5 szorongásból szólítottam Jáht, tág térrel meghallgatott engem Jáh.
Szükségemben segítségül hívám az Urat, meghallgatott és tágas térre tett engem az Úr.
6 Az Örökkévaló mellettem van, nem félek; mit tehet ember nekem?
Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?
7 Az Örökkévaló mellettem van segítöim közt, s én majd rájuk nézek gyülölőimre.
Velem van az Úr az én segítőim közt, és nézni fogok az én gyűlölőimre.
8 Jobb menedéket keresni az Örökkévalóban, mint bízni az emberben.
Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.
9 Jobb menedéket keresni az Örökkévalóban, mint bízni nemesekben.
Jobb az Úrban bízni, mint főemberekben reménykedni.
10 Mind a nemzetek körülvettek – az Örökkévaló nevében, bizony szétvágom őket.
Körülvettek engem mind a pogányok, de az Úr nevében elvesztém őket.
11 Körülvettek, körül is fogtak – az Örökkévaló nevében, bizony szétvágom őket.
Körülvettek, bizony körülvettek engem, de az Úr nevében elvesztém őket.
12 Körülvettek mint a méhek – ellohadtak mint a tövisek tűze; az Örökkévaló nevében, bizony szétvágom őket.
Körülvettek engem, mint méhek; eloltattak, mint tövis-tűz, mert az Úr nevében elvesztém őket.
13 Taszítva taszítottál engem, hogy elessem, de az Örökkévaló megsegített.
Igen taszítottál engem, hogy elessem; de az Úr megsegített engem.
14 Erőm és énekem Jáh, ő lett nekem segítségül.
Erősségem és énekem az Úr, és ő lőn nékem szabadulásul.
15 Ujjongás és segítség hangja az igazak sátraiban; az Örökkévaló jobbja hatalmast végez!
Vígasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban: Az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!
16 Az Örökkévaló jobbja fölemel, az Örökkévaló jobbja hatalmast végez!
Az Úrnak jobbkeze felmagasztaltatott; az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!
17 Nem halok meg, hanem élni fogok és elbeszélem Jáh tetteit.
Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit!
18 Fenyítve fenyített engem Jáh, de a halálnak nem adott át.
Keményen megostorozott engem az Úr; de nem adott át engem a halálnak.
19 Nyissátok ki nekem az igazság kapuit, bemegyek rajtuk, magasztalom Jáht.
Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit, hogy bemenjek azokon és dicsérjem az Urat!
20 Ez a kapu az Örökkévalóé, igazak mennek be rajta.
Ez az Úrnak kapuja; igazak mennek be azon.
21 Hadd magasztallak, mert meghallgattál s lettél nekem segítségül.
Magasztallak téged, hogy meghallgattál, és szabadításomul lettél!
22 A kő, melyet megvetettek az építők, saroknak fejévé lett.
A kő a melyet az építők megvetettek, szegeletkővé lett!
23 Az Örökkévalótól történt ez, csodálatos az szemeinkben.
Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt!
24 Ez az a nap, melyet szerzett az Örökkévaló, hadd vigadjunk és örüljünk rajta,
Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen!
25 Oh Örökkévaló, segíts csak, oh Örökkévaló, boldogíts csak!
Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó előmenetelt!
26 Áldva legyen, a ki jön az Örökkévaló nevében, áldunk titeket az Örökkévaló házából.
Áldott, a ki jő az Úrnak nevében; áldunk titeket, a kik az Úr házából valók vagytok!
27 Isten az Örökkévaló és világosságot adott nekünk, kössétek hozzá az ünnepi áldozatot kötelekkel az oltár szarvaihoz.
Isten az Úr és ő világosított meg minket. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához.
28 Istenem vagy s magasztallak, én Istenem, dicsöítlek.
Istenem vagy te, azért hálát adok néked! Én Istenem, magasztallak téged.
29 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme!
Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme!
