Zsoltárok 118
1 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme.
Halleluja! Tak Herren, thi han er god, thi hans miskundhed varer evindelig.
2 Mondja csak Izraél: mert örökké tart a kegyelme!
Israel sige: "Thi hans miskundhed varer evindelig!"
3 Mondják csak Áron háza: mert örökké tart a hegyelme!
Arons Hus sige: "Thi hans Miskundhed varer evindelig!"
4 Mondják csak az istenfélők mert örökké tart a kegyelme!
De, som frygter HERREN, sige: "Thi hans Miskundhed varer evindelig!"
5 szorongásból szólítottam Jáht, tág térrel meghallgatott engem Jáh.
Jeg påkaldte HERREN i Trængslen, HERREN svared og førte mig ud i åbent Land.
6 Az Örökkévaló mellettem van, nem félek; mit tehet ember nekem?
HERREN, er med mig, jeg frygter ikke, hvad kan Mennesker gøre mig?
7 Az Örökkévaló mellettem van segítöim közt, s én majd rájuk nézek gyülölőimre.
HERREN, han er min Hjælper, jeg skal se med Fryd på dem, der hader mig.
8 Jobb menedéket keresni az Örökkévalóban, mint bízni az emberben.
At ty til HERREN er godt fremfor at stole på Mennesker;
9 Jobb menedéket keresni az Örökkévalóban, mint bízni nemesekben.
at ty til HERREN er godt fremfor at stole på Fyrster.
10 Mind a nemzetek körülvettek – az Örökkévaló nevében, bizony szétvágom őket.
Alle Folkeslag flokkedes om mig, jeg slog dem ned i HERRENs Navn;
11 Körülvettek, körül is fogtak – az Örökkévaló nevében, bizony szétvágom őket.
de flokkedes om mig fra alle Sider, jeg slog dem ned i HERRENs Navn;
12 Körülvettek mint a méhek – ellohadtak mint a tövisek tűze; az Örökkévaló nevében, bizony szétvágom őket.
de flokkedes om mig som Bier, blussed op, som Ild i Torne, jeg slog dem ned i HERRENs Navn.
13 Taszítva taszítottál engem, hogy elessem, de az Örökkévaló megsegített.
Hårdt blev jeg ramt, så jeg faldt, men HERREN hjalp mig.
14 Erőm és énekem Jáh, ő lett nekem segítségül.
Min Styrke og Lovsang er HERREN, han blev mig til Frelse.
15 Ujjongás és segítség hangja az igazak sátraiban; az Örökkévaló jobbja hatalmast végez!
Jubel og Sejrsråb lyder i de retfærdiges Telte: "HERRENs højre øver Vælde,
16 Az Örökkévaló jobbja fölemel, az Örökkévaló jobbja hatalmast végez!
HERRENs højre er løftet, HERRENs højre øver Vælde!"
17 Nem halok meg, hanem élni fogok és elbeszélem Jáh tetteit.
Jeg skal ikke dø, men leve og kundgøre HERRENs Gerninger.
18 Fenyítve fenyített engem Jáh, de a halálnak nem adott át.
HERREN tugted mig hårdt, men gav mig ej hen i Døden.
19 Nyissátok ki nekem az igazság kapuit, bemegyek rajtuk, magasztalom Jáht.
Oplad mig Retfærdigheds Porte, ad dem går jeg ind og lovsynger HERREN!
20 Ez a kapu az Örökkévalóé, igazak mennek be rajta.
Her er HERRENs Port, ad den går retfærdige ind.
21 Hadd magasztallak, mert meghallgattál s lettél nekem segítségül.
Jeg vil takke dig, thi du bønhørte mig, og du blev mig til Frelse.
22 A kő, melyet megvetettek az építők, saroknak fejévé lett.
Den Sten; Bygmestrene forkastede, er blevet Hovedhjørnesten.
23 Az Örökkévalótól történt ez, csodálatos az szemeinkben.
Fra HERREN er dette kommet, det er underfuldt for vore Øjne.
24 Ez az a nap, melyet szerzett az Örökkévaló, hadd vigadjunk és örüljünk rajta,
Denne er Dagen, som HERREN har gjort, lad os juble og glæde os på den!
25 Oh Örökkévaló, segíts csak, oh Örökkévaló, boldogíts csak!
Ak, HERRE, frels dog, ak, HERRE; lad det dog lykkes!
26 Áldva legyen, a ki jön az Örökkévaló nevében, áldunk titeket az Örökkévaló házából.
Velsignet den, der kommer, i HERRENs Navn; vi velsigner eder fra HERRENs Hus!
27 Isten az Örökkévaló és világosságot adott nekünk, kössétek hozzá az ünnepi áldozatot kötelekkel az oltár szarvaihoz.
HERREN er Gud, og han lod det lysne for os. Festtoget med Grenene slynge sig frem, til Alterets Horn er nået!
28 Istenem vagy s magasztallak, én Istenem, dicsöítlek.
Du er min Gud, jeg vil takke dig, min Gud, jeg vil ophøje dig!
29 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme!
Tak HERREN, thi han er god, thi hans Miskundhed varer evindelig!
