Zsoltárok 118
1 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme.
Priser Herren; thi han er god; thi hans Miskundhed er evindelig.
2 Mondja csak Izraél: mert örökké tart a kegyelme!
Israel sige: Hans Miskundhed er evindelig.
3 Mondják csak Áron háza: mert örökké tart a hegyelme!
De af Arons Hus sige: Hans Miskundhed er evindelig.
4 Mondják csak az istenfélők mert örökké tart a kegyelme!
De, som frygte Herren, sige: Hans Miskundhed er evindelig.
5 szorongásból szólítottam Jáht, tág térrel meghallgatott engem Jáh.
I Trængselen kaldte jeg paa Herren; Herren bønhørte mig i det fri.
6 Az Örökkévaló mellettem van, nem félek; mit tehet ember nekem?
Herren er med mig, jeg vil ikke frygte, hvad kan et Menneske gøre mig?
7 Az Örökkévaló mellettem van segítöim közt, s én majd rájuk nézek gyülölőimre.
Herren er med mig, han er min Hjælper; og jeg skal se min Glæde paa mine Avindsmænd.
8 Jobb menedéket keresni az Örökkévalóban, mint bízni az emberben.
Det er bedre at sætte Lid til Herren end at forlade sig paa Mennesker.
9 Jobb menedéket keresni az Örökkévalóban, mint bízni nemesekben.
Det er bedre at sætte Lid til Herren end at forlade sig paa Fyrster.
10 Mind a nemzetek körülvettek – az Örökkévaló nevében, bizony szétvágom őket.
Alle Hedninger have omringet mig; i Herrens Navn vil jeg nedhugge dem.
11 Körülvettek, körül is fogtak – az Örökkévaló nevében, bizony szétvágom őket.
De have omringet mig, ja, de have omringet mig; i Herrens Navn vil jeg nedhugge dem.
12 Körülvettek mint a méhek – ellohadtak mint a tövisek tűze; az Örökkévaló nevében, bizony szétvágom őket.
De have omringet mig som Bier, de ere udslukte som Ild i Torne; i Herrens Navn vil jeg nedhugge dem.
13 Taszítva taszítottál engem, hogy elessem, de az Örökkévaló megsegített.
Du stødte mig haardt, at jeg skulde falde; men Herren hjalp mig.
14 Erőm és énekem Jáh, ő lett nekem segítségül.
Herren er min Styrke og min Sang, og han blev mig til Frelse.
15 Ujjongás és segítség hangja az igazak sátraiban; az Örökkévaló jobbja hatalmast végez!
Fryds og Frelses Røst er i de retfærdiges Telte; Herrens højre Haand skaber Kraft.
16 Az Örökkévaló jobbja fölemel, az Örökkévaló jobbja hatalmast végez!
Herrens højre Haand er ophøjet, Herrens højre Haand skaber Kraft.
17 Nem halok meg, hanem élni fogok és elbeszélem Jáh tetteit.
Jeg skal ikke dø, men jeg skal leve, og jeg skal fortælle Herrens Gerninger.
18 Fenyítve fenyített engem Jáh, de a halálnak nem adott át.
Herren tugtede mig vel, men gav mig ikke hen i Døden.
19 Nyissátok ki nekem az igazság kapuit, bemegyek rajtuk, magasztalom Jáht.
Lader Retfærdigheds Porte op for mig, jeg vil gaa ind ad dem, jeg vil takke Herren.
20 Ez a kapu az Örökkévalóé, igazak mennek be rajta.
Denne er Herrens Port, de retfærdige skulle gaa ind ad den.
21 Hadd magasztallak, mert meghallgattál s lettél nekem segítségül.
Jeg vil takke dig; thi du bønhørte mig, og du blev mig til Frelse.
22 A kő, melyet megvetettek az építők, saroknak fejévé lett.
Den Sten, som Bygningsmændene forkastede, er bleven til en Hovedhjørnesten.
23 Az Örökkévalótól történt ez, csodálatos az szemeinkben.
Af Herren er dette sket, det er underligt for vore Øjne.
24 Ez az a nap, melyet szerzett az Örökkévaló, hadd vigadjunk és örüljünk rajta,
Denne er Dagen, som Herren har beredt; lader os fryde og glæde os paa den!
25 Oh Örökkévaló, segíts csak, oh Örökkévaló, boldogíts csak!
Kære Herre! frels dog; kære Herre! lad det dog lykkes.
26 Áldva legyen, a ki jön az Örökkévaló nevében, áldunk titeket az Örökkévaló házából.
Velsignet være den, som kommer i Herrens Navn; vi velsigne eder fra Herrens Hus.
27 Isten az Örökkévaló és világosságot adott nekünk, kössétek hozzá az ünnepi áldozatot kötelekkel az oltár szarvaihoz.
Herren er Gud, og han lod lyse for os; binder Højtidsofferet med Reb, indtil det bringes til Alterets Horn.
28 Istenem vagy s magasztallak, én Istenem, dicsöítlek.
Du er min Gud, og jeg vil takke dig; min Gud, jeg vil ophøje dig.
29 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme!
Priser Herren; thi han er god; thi hans Miskundhed varer evindelig.
