Zsoltárok 116

1 Szeretem, hogy meghallja az Örökkévaló hangomat, könyörgésemet.

Jag har HERREN kär, ty han hör min röst och mina böner.

2 Azért hajlította felém fülét, s napjaimon át szólítom.

Ja, han har böjt sitt öra till mig; i hela mitt liv skall jag åkalla honom.

3 Körülfogtak engem halálnak kötelei, és alvilágnak szorongásai értek, szorongást és bánatot értem; (Sheol h7585)

Dödens band omvärvde mig, och dödsrikets ångest grep mig; jag kom i nöd och bedrövelse. (Sheol h7585)

4 de az Örökkévalónak nevét szólítom: oh Örökkévaló, szabadítsd meg lelkemet!

Men jag åkallade HERRENS namn: »Ack HERRE, rädda min själ.»

5 Kegyelmes az Örökkévaló és igazságos, s Istenünk irgalmas.

HERREN är nådig och rättfärdig, vår Gud är barmhärtig.

6 Megőrzi az együgyüeket az Örökkévaló; megfogytam, de segített nekem.

HERREN bevarar de enfaldiga; jag var i elände, och han frälste mig.

7 Térj vissza, lelkem, nyugalmadra, mert az Örökkévaló jót végzett rajtad!

Vänd nu åter till din ro, min själ, ty HERREN har gjort väl mot dig.

8 Bizony, megmentetted lelkemet a haláltól, szememet a könytől, lábamat a taszitástól.

Ja, du har räddat min själ från döden, mitt öga från tårar, min fot ifrån fall;

9 Járhatek az Örökkévaló előtt az élők országaiban.

jag skall få vandra inför HERREN i de levandes land.

10 Én hiszek, midőn így szólok: sanyarogtam én nagyon.

Jag tror, ty därför talar jag, jag som var storligen plågad,

11 Mondtam én elhamarkodásomban: az ember mind hazug.

jag som måste säga i min ångest: »Alla människor äro lögnaktiga.»

12 Mivel viszonozzam az Örökkévalónak mind a jótéteményeit én irántam?

Huru skall jag vedergälla HERREN alla hans välgärningar mot mig?

13 Segítségnek serlegét emelem s az Örökkévalónak nevét szólítom.

Jag vill taga frälsningens bägare och åkalla HERRENS namn.

14 Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.

Jag vill infria åt HERREN mina löften, ja, i hela hans folks åsyn.

15 Drága az Örökkévalónak szemeiben jámborainak a halála.

Dyrt aktad i HERRENS ögon är hans frommas död.

16 Oh Örökkévaló – mert szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálód fia, megoldottad kötelékeimet.

Ack HERRE, jag är ju din tjänare, jag är din tjänare, din tjänarinnas son; du har lossat mina band.

17 Neked áldozom hálának áldozatát, s az Örökkévaló nevét szólítom.

Dig vill jag offra lovets offer, och HERRENS namn vill jag åkalla.

18 Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.

Jag vill infria åt HERREN mina löften, ja, i hela hans folks åsyn,

19 Az Örökkévaló házának udvaraiban, közepedben, oh Jeruzsálem! Hallelúja!

i gårdarna till HERRENS hus, mitt i dig, Jerusalem. Halleluja!