< Zsoltárok 116 >
1 Szeretem, hogy meghallja az Örökkévaló hangomat, könyörgésemet.
2 Azért hajlította felém fülét, s napjaimon át szólítom.
3 Körülfogtak engem halálnak kötelei, és alvilágnak szorongásai értek, szorongást és bánatot értem; (Sheol )
4 de az Örökkévalónak nevét szólítom: oh Örökkévaló, szabadítsd meg lelkemet!
5 Kegyelmes az Örökkévaló és igazságos, s Istenünk irgalmas.
6 Megőrzi az együgyüeket az Örökkévaló; megfogytam, de segített nekem.
7 Térj vissza, lelkem, nyugalmadra, mert az Örökkévaló jót végzett rajtad!
8 Bizony, megmentetted lelkemet a haláltól, szememet a könytől, lábamat a taszitástól.
9 Járhatek az Örökkévaló előtt az élők országaiban.
10 Én hiszek, midőn így szólok: sanyarogtam én nagyon.
11 Mondtam én elhamarkodásomban: az ember mind hazug.
12 Mivel viszonozzam az Örökkévalónak mind a jótéteményeit én irántam?
13 Segítségnek serlegét emelem s az Örökkévalónak nevét szólítom.
14 Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.
15 Drága az Örökkévalónak szemeiben jámborainak a halála.
16 Oh Örökkévaló – mert szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálód fia, megoldottad kötelékeimet.
17 Neked áldozom hálának áldozatát, s az Örökkévaló nevét szólítom.
18 Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.
19 Az Örökkévaló házának udvaraiban, közepedben, oh Jeruzsálem! Hallelúja!
