Zsoltárok 116
1 Szeretem, hogy meghallja az Örökkévaló hangomat, könyörgésemet.
Eg elskar Herren, for han høyrer mi røyst, mine bøner.
2 Azért hajlította felém fülét, s napjaimon át szólítom.
For han hev bøygt sitt øyra til meg, og alle mine dagar vil eg kalla på honom.
3 Körülfogtak engem halálnak kötelei, és alvilágnak szorongásai értek, szorongást és bánatot értem; (Sheol h7585)
Daude-band hadde spent seg um meg, helheims trengsla hadde funne meg; naud og sorg fann eg. (Sheol h7585)
4 de az Örökkévalónak nevét szólítom: oh Örökkévaló, szabadítsd meg lelkemet!
Men eg kalla på Herrens namn: «Å Herre, berga mi sjæl!»
5 Kegyelmes az Örökkévaló és igazságos, s Istenünk irgalmas.
Herren er nådig og rettferdig, og vår Gud er miskunnsam.
6 Megőrzi az együgyüeket az Örökkévaló; megfogytam, de segített nekem.
Herren varar dei einfalde, eg var ein arming, og han frelste meg.
7 Térj vissza, lelkem, nyugalmadra, mert az Örökkévaló jót végzett rajtad!
Kom attende, mi sjæl, til di ro! for Herren hev gjort vel imot deg.
8 Bizony, megmentetted lelkemet a haláltól, szememet a könytől, lábamat a taszitástól.
Ja, du fria mi sjæl frå dauden, mitt auga frå tåror, min fot frå fall.
9 Járhatek az Örökkévaló előtt az élők országaiban.
Eg skal vandra for Herrens åsyn i landi åt dei livande.
10 Én hiszek, midőn így szólok: sanyarogtam én nagyon.
Eg trudde, for eg tala; eg var i stor plåga.
11 Mondtam én elhamarkodásomban: az ember mind hazug.
Eg sagde i min ræddhug: «Kvar mann er ein ljugar!»
12 Mivel viszonozzam az Örökkévalónak mind a jótéteményeit én irántam?
Kva skal eg gjeva Herren att for alle hans velgjerningar imot meg?
13 Segítségnek serlegét emelem s az Örökkévalónak nevét szólítom.
Eg vil lyfta frelse-staupet, og Herrens namn vil eg påkalla.
14 Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.
Mine lovnader vil eg halda for Herren, og det for augo på alt hans folk.
15 Drága az Örökkévalónak szemeiben jámborainak a halála.
Dyr er i Herrens augo dauden åt hans heilage.
16 Oh Örökkévaló – mert szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálód fia, megoldottad kötelékeimet.
Å Herre, eg er din tenar, veit du, eg er din tenar, son åt di tenestkvinna; du hev løyst mine band.
17 Neked áldozom hálának áldozatát, s az Örökkévaló nevét szólítom.
Til deg vil eg ofra takkoffer, og Herrens namn vil eg påkalla.
18 Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.
Mine lovnader vil eg halda for Herren, og det for augo på alt hans folk,
19 Az Örökkévaló házának udvaraiban, közepedben, oh Jeruzsálem! Hallelúja!
i fyregardarne til Herrens hus, midt i deg, Jerusalem. Halleluja!
