Zsoltárok 116
1 Szeretem, hogy meghallja az Örökkévaló hangomat, könyörgésemet.
Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.
2 Azért hajlította felém fülét, s napjaimon át szólítom.
Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.
3 Körülfogtak engem halálnak kötelei, és alvilágnak szorongásai értek, szorongást és bánatot értem; (Sheol h7585)
Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam. (Sheol h7585)
4 de az Örökkévalónak nevét szólítom: oh Örökkévaló, szabadítsd meg lelkemet!
És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!
5 Kegyelmes az Örökkévaló és igazságos, s Istenünk irgalmas.
Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
6 Megőrzi az együgyüeket az Örökkévaló; megfogytam, de segített nekem.
Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.
7 Térj vissza, lelkem, nyugalmadra, mert az Örökkévaló jót végzett rajtad!
Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.
8 Bizony, megmentetted lelkemet a haláltól, szememet a könytől, lábamat a taszitástól.
Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól és lábamat az eséstől:
9 Járhatek az Örökkévaló előtt az élők országaiban.
Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén.
10 Én hiszek, midőn így szólok: sanyarogtam én nagyon.
Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék.
11 Mondtam én elhamarkodásomban: az ember mind hazug.
Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.
12 Mivel viszonozzam az Örökkévalónak mind a jótéteményeit én irántam?
Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?
13 Segítségnek serlegét emelem s az Örökkévalónak nevét szólítom.
A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.
14 Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.
Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.
15 Drága az Örökkévalónak szemeiben jámborainak a halála.
Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.
16 Oh Örökkévaló – mert szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálód fia, megoldottad kötelékeimet.
Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.
17 Neked áldozom hálának áldozatát, s az Örökkévaló nevét szólítom.
Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.
18 Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.
Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt,
19 Az Örökkévaló házának udvaraiban, közepedben, oh Jeruzsálem! Hallelúja!
Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!
