Zsoltárok 116
1 Szeretem, hogy meghallja az Örökkévaló hangomat, könyörgésemet.
Mwen renmen SENYÈ a, paske Li tande vwa m, avèk siplikasyon mwen yo.
2 Azért hajlította felém fülét, s napjaimon át szólítom.
Akoz Li te panche zòrèy Li bò kote m, pou sa, mwen va rele non Li pandan tout tan ke m viv.
3 Körülfogtak engem halálnak kötelei, és alvilágnak szorongásai értek, szorongást és bánatot értem; (Sheol h7585)
Kòd lanmò yo te antoure m, e laperèz fòs lanmò te vini sou mwen. Mwen te jwenn twoub ak gwo tristès. (Sheol h7585)
4 de az Örökkévalónak nevét szólítom: oh Örökkévaló, szabadítsd meg lelkemet!
Alò, mwen te rele non SENYÈ a. O SENYÈ, mwen sipliye Ou, sove lavi mwen!
5 Kegyelmes az Örökkévaló és igazságos, s Istenünk irgalmas.
Ranpli ak gras ak ladwati, se SENYÈ a. Wi, Bondye nou an plen ak mizerikòd.
6 Megőrzi az együgyüeket az Örökkévaló; megfogytam, de segített nekem.
SENYÈ a toujou pwoteje moun senp yo. Mwen te abese mwen nèt e Li te sove mwen.
7 Térj vissza, lelkem, nyugalmadra, mert az Örökkévaló jót végzett rajtad!
Reprann repo ou, O nanm mwen, paske Bondye te aji nan bonte Li avèk ou.
8 Bizony, megmentetted lelkemet a haláltól, szememet a könytől, lábamat a taszitástól.
Paske Ou te delivre nanm mwen devan lanmò, zye m pou m pa kriye, pye m pou m pa glise tonbe.
9 Járhatek az Örökkévaló előtt az élők országaiban.
Mwen va mache devan SENYÈ a nan peyi moun vivan an.
10 Én hiszek, midőn így szólok: sanyarogtam én nagyon.
Mwen te kwè, pou sa mwen te di: “Mwen te vrèman aflije.”
11 Mondtam én elhamarkodásomban: az ember mind hazug.
Mwen te di nan mitan gwo twoub mwen yo: “Tout moun se mantè”.
12 Mivel viszonozzam az Örökkévalónak mind a jótéteményeit én irántam?
Kisa mwen kapab bay a SENYÈ a Pou tout bonte Li anvè mwen?
13 Segítségnek serlegét emelem s az Örökkévalónak nevét szólítom.
Mwen va leve wo koup sali a, e rele non SENYÈ a.
14 Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.
Mwen va peye tout ve mwen yo anvè SENYÈ a. Wi, nan prezans tout pèp Li a!
15 Drága az Örökkévalónak szemeiben jámborainak a halála.
Byen chè nan zye SENYÈ a, se lanmò a fidèl Li yo.
16 Oh Örökkévaló – mert szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálód fia, megoldottad kötelékeimet.
O SENYÈ, anverite, mwen se sèvitè Ou. Mwen se sèvitè Ou, fis a sèvant Ou an. Ou fin lache kòd mwen yo.
17 Neked áldozom hálának áldozatát, s az Örökkévaló nevét szólítom.
A Ou menm, mwen va ofri yon sakrifis remèsiman, e va rele sou non SENYÈ a.
18 Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.
Mwen va peye ve mwen yo a SENYÈ a. Wi, kite l fèt nan prezans a tout pèp Li a!
19 Az Örökkévaló házának udvaraiban, közepedben, oh Jeruzsálem! Hallelúja!
Nan lakou lakay SENYÈ a, nan mitan nou menm, O Jérusalem, Louwe SENYÈ a!
