Zsoltárok 116
1 Szeretem, hogy meghallja az Örökkévaló hangomat, könyörgésemet.
J’aime l’Éternel, car il entend Ma voix, mes supplications;
2 Azért hajlította felém fülét, s napjaimon át szólítom.
Car il a penché son oreille vers moi; Et je l’invoquerai toute ma vie.
3 Körülfogtak engem halálnak kötelei, és alvilágnak szorongásai értek, szorongást és bánatot értem; (Sheol h7585)
Les liens de la mort m’avaient environné, Et les angoisses du sépulcre m’avaient saisi; J’étais en proie à la détresse et à la douleur. (Sheol h7585)
4 de az Örökkévalónak nevét szólítom: oh Örökkévaló, szabadítsd meg lelkemet!
Mais j’invoquai le nom de l’Éternel: O Éternel, sauve mon âme!
5 Kegyelmes az Örökkévaló és igazságos, s Istenünk irgalmas.
L’Éternel est miséricordieux et juste, Notre Dieu est plein de compassion;
6 Megőrzi az együgyüeket az Örökkévaló; megfogytam, de segített nekem.
L’Éternel garde les simples; J’étais malheureux, et il m’a sauvé.
7 Térj vissza, lelkem, nyugalmadra, mert az Örökkévaló jót végzett rajtad!
Mon âme, retourne à ton repos, Car l’Éternel t’a fait du bien.
8 Bizony, megmentetted lelkemet a haláltól, szememet a könytől, lábamat a taszitástól.
Oui, tu as délivré mon âme de la mort, Mes yeux des larmes, Mes pieds de la chute.
9 Járhatek az Örökkévaló előtt az élők országaiban.
Je marcherai devant l’Éternel, Sur la terre des vivants.
10 Én hiszek, midőn így szólok: sanyarogtam én nagyon.
J’avais confiance, lorsque je disais: Je suis bien malheureux!
11 Mondtam én elhamarkodásomban: az ember mind hazug.
Je disais dans mon angoisse: Tout homme est trompeur.
12 Mivel viszonozzam az Örökkévalónak mind a jótéteményeit én irántam?
Comment rendrai-je à l’Éternel Tous ses bienfaits envers moi?
13 Segítségnek serlegét emelem s az Örökkévalónak nevét szólítom.
J’élèverai la coupe des délivrances, Et j’invoquerai le nom de l’Éternel;
14 Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.
J’accomplirai mes vœux envers l’Éternel, En présence de tout son peuple.
15 Drága az Örökkévalónak szemeiben jámborainak a halála.
Elle a du prix aux yeux de l’Éternel, La mort de ceux qui l’aiment.
16 Oh Örökkévaló – mert szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálód fia, megoldottad kötelékeimet.
Écoute-moi, ô Éternel! Car je suis ton serviteur, Ton serviteur, fils de ta servante. Tu as détaché mes liens.
17 Neked áldozom hálának áldozatát, s az Örökkévaló nevét szólítom.
Je t’offrirai un sacrifice d’actions de grâces, Et j’invoquerai le nom de l’Éternel;
18 Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.
J’accomplirai mes vœux envers l’Éternel, En présence de tout son peuple,
19 Az Örökkévaló házának udvaraiban, közepedben, oh Jeruzsálem! Hallelúja!
Dans les parvis de la maison de l’Éternel, Au milieu de toi, Jérusalem! Louez l’Éternel!
