Zsoltárok 116
1 Szeretem, hogy meghallja az Örökkévaló hangomat, könyörgésemet.
Sitä minä rakastan, että Herra kuulee minun rukoukseni äänen;
2 Azért hajlította felém fülét, s napjaimon át szólítom.
Että hän korvansa kallistaa minun puoleeni; sentähden minä avukseni huudan häntä elinaikanani.
3 Körülfogtak engem halálnak kötelei, és alvilágnak szorongásai értek, szorongást és bánatot értem; (Sheol h7585)
Kuoleman paulat ovat minun piirittäneet, ja helvetin ahdistukset ovat minun löytäneet: minä tulin vaivaan ja tuskaan. (Sheol h7585)
4 de az Örökkévalónak nevét szólítom: oh Örökkévaló, szabadítsd meg lelkemet!
Mutta minä avukseni huudan Herran nimeä: o Herra, pelasta minun sieluni!
5 Kegyelmes az Örökkévaló és igazságos, s Istenünk irgalmas.
Herra on armollinen ja vanhurskas, ja meidän Jumalamme on laupias.
6 Megőrzi az együgyüeket az Örökkévaló; megfogytam, de segített nekem.
Herra kätkee yksinkertaiset: kuin minä olin kovin vaivattu, niin hän minua autti.
7 Térj vissza, lelkem, nyugalmadra, mert az Örökkévaló jót végzett rajtad!
Palaja taas, minun sieluni, sinun lepoos; sillä Herra tekee hyvästi sinulle.
8 Bizony, megmentetted lelkemet a haláltól, szememet a könytől, lábamat a taszitástól.
Sillä sinä olet sieluni temmannut pois kuolemasta, silmäni kyynelistä, jalkani kompastuksesta.
9 Járhatek az Örökkévaló előtt az élők országaiban.
Minä vaellan Herran edessä eläväin maassa.
10 Én hiszek, midőn így szólok: sanyarogtam én nagyon.
Minä uskon, sentähden minä puhun; mutta minä sangen vaivataan.
11 Mondtam én elhamarkodásomban: az ember mind hazug.
Minä sanoin hämmästyksessä: kaikki ihmiset ovat valehteliat.
12 Mivel viszonozzam az Örökkévalónak mind a jótéteményeit én irántam?
Kuinka minä maksan Herralle kaikki hänen hyvät tekonsa, jotka hän minulle teki?
13 Segítségnek serlegét emelem s az Örökkévalónak nevét szólítom.
Minä otan sen autuaallisen kalkin, ja saarnaan Herran nimeä.
14 Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.
Minä maksan lupaukseni Herralle kaiken hänen kansansa edessä.
15 Drága az Örökkévalónak szemeiben jámborainak a halála.
Hänen pyhäinsä kuolema on kallis Herran edessä.
16 Oh Örökkévaló – mert szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálód fia, megoldottad kötelékeimet.
O Herra! minä olen sinun palvelias, minä olen sinun palvelias, sinun piikas poika: sinä olet minun siteeni vallallensa päästänyt.
17 Neked áldozom hálának áldozatát, s az Örökkévaló nevét szólítom.
Minä uhraan sinulle kiitosuhria, ja Herran nimeä saarnaan.
18 Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.
Minä maksan Herralle lupaukseni kaiken hänen kansansa edessä,
19 Az Örökkévaló házának udvaraiban, közepedben, oh Jeruzsálem! Hallelúja!
Herran huoneen esikartanoissa, keskellä sinua, Jerusalem. Halleluja!
