Zsoltárok 116
1 Szeretem, hogy meghallja az Örökkévaló hangomat, könyörgésemet.
Jeg elsker Herren; thi han hører min Røst, mine ydmyge Begæringer.
2 Azért hajlította felém fülét, s napjaimon át szólítom.
Thi han har bøjet sit Øre til mig, og hele mit Liv igennem vil jeg paakalde ham.
3 Körülfogtak engem halálnak kötelei, és alvilágnak szorongásai értek, szorongást és bánatot értem; (Sheol h7585)
Dødens Reb have omspændt mig, og Helvedes Angest har fundet mig; jeg finder Angest og Bedrøvelse. (Sheol h7585)
4 de az Örökkévalónak nevét szólítom: oh Örökkévaló, szabadítsd meg lelkemet!
Men jeg paakalder Herrens Navn: Kære Herre! udfri min Sjæl!
5 Kegyelmes az Örökkévaló és igazságos, s Istenünk irgalmas.
Herren er naadig og retfærdig, og vor Gud er barmhjertig.
6 Megőrzi az együgyüeket az Örökkévaló; megfogytam, de segített nekem.
Herren bevarer de enfoldige; jeg var ringe, dog frelste han mig.
7 Térj vissza, lelkem, nyugalmadra, mert az Örökkévaló jót végzett rajtad!
Min Sjæl! kom tilbage til din Ro; thi Herren har gjort vel imod dig.
8 Bizony, megmentetted lelkemet a haláltól, szememet a könytől, lábamat a taszitástól.
Thi du udfriede min Sjæl fra Døden, mit Øje fra Graad, min Fod fra Stød.
9 Járhatek az Örökkévaló előtt az élők országaiban.
Jeg vil vandre for Herrens Ansigt i de levendes Lande.
10 Én hiszek, midőn így szólok: sanyarogtam én nagyon.
Jeg troede, derfor talte jeg; jeg var saare plaget.
11 Mondtam én elhamarkodásomban: az ember mind hazug.
Jeg sagde, der jeg forfærdedes: Hvert Menneske er en Løgner.
12 Mivel viszonozzam az Örökkévalónak mind a jótéteményeit én irántam?
Hvorledes skal jeg betale Herren alle hans Velgerninger imod mig?
13 Segítségnek serlegét emelem s az Örökkévalónak nevét szólítom.
Frelsens Kalk vil jeg tage og paakalde Herrens Navn.
14 Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.
Jeg vil betale Herren mine Løfter, og det for alt hans Folks Øjne.
15 Drága az Örökkévalónak szemeiben jámborainak a halála.
Kostbar i Herrens Øjne er hans helliges Død.
16 Oh Örökkévaló – mert szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálód fia, megoldottad kötelékeimet.
Ak, Herre —! thi jeg er din Tjener; jeg er din Tjener, din Tjenestekvindes Søn, du har løst mine Baand.
17 Neked áldozom hálának áldozatát, s az Örökkévaló nevét szólítom.
Dig vil jeg ofre Takoffer og paakalde Herrens Navn.
18 Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.
Jeg vil betale Herren mine Løfter og det for alt hans Folks Øjne,
19 Az Örökkévaló házának udvaraiban, közepedben, oh Jeruzsálem! Hallelúja!
i Herrens Hus's Forgaarde, midt i dig, Jerusalem! Halleluja!
