Zsoltárok 116
1 Szeretem, hogy meghallja az Örökkévaló hangomat, könyörgésemet.
Ka huithuinah ol te BOEIPA loh a yaak coeng dongah ka lungnah.
2 Azért hajlította felém fülét, s napjaimon át szólítom.
Kai taengla a hna a kaeng dongah ka hing tue khuiah ka khue ni.
3 Körülfogtak engem halálnak kötelei, és alvilágnak szorongásai értek, szorongást és bánatot értem; (Sheol h7585)
Dueknah rhuihet neh saelkhui longcaek loh kai n'caeng. Citcai loh kai m'hmuh tih kothae loh m'vuei. (Sheol h7585)
4 de az Örökkévalónak nevét szólítom: oh Örökkévaló, szabadítsd meg lelkemet!
Te vaengah, “Aw BOEIPA ka hinglu he poenghal sak lah,” tila BOEIPA ming te ka khue.
5 Kegyelmes az Örökkévaló és igazságos, s Istenünk irgalmas.
Lungvatnah BOEIPA tah dueng tih mamih kah Pathen loh a haidam.
6 Megőrzi az együgyüeket az Örökkévaló; megfogytam, de segített nekem.
BOEIPA loh hlangyoe a ngaithuen. Ka tlayae vaengah kai n'khang.
7 Térj vissza, lelkem, nyugalmadra, mert az Örökkévaló jót végzett rajtad!
BOEIPA loh nang ham a phai coeng dongah aw ka hinglu na ngolbuel la ha mael laeh.
8 Bizony, megmentetted lelkemet a haláltól, szememet a könytől, lábamat a taszitástól.
Ka hinglu he dueknah lamkah, ka mik he mikphi lamkah, ka kho khaw thuihkoek dong lamkah nan pumcum sak.
9 Járhatek az Örökkévaló előtt az élők országaiban.
Te dongah mulhing khohmuen kah BOEIPA mikhmuh ah ka pongpa van ni.
10 Én hiszek, midőn így szólok: sanyarogtam én nagyon.
Kai loh, “Ka tholh tangkik,” ka ti vaengah pataeng ka tangnah.
11 Mondtam én elhamarkodásomban: az ember mind hazug.
Kai loh ka tamto vaengah, “Hlang boeih he laithae ni,” ka ti.
12 Mivel viszonozzam az Örökkévalónak mind a jótéteményeit én irántam?
Kai ham a thennah boeih he BOEIPA taengah metlam ka thuung eh?
13 Segítségnek serlegét emelem s az Örökkévalónak nevét szólítom.
Khangnah boengloeng te ka pom vetih BOEIPA ming te ka khue ni.
14 Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.
BOEIPA taengkah ka olcaeng te a pilnam boeih kah mikhmuh ah ka thuung pawn ni.
15 Drága az Örökkévalónak szemeiben jámborainak a halála.
A hlangcim rhoek kah dueknah he BOEIPA mikhmuh ah vang.
16 Oh Örökkévaló – mert szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálód fia, megoldottad kötelékeimet.
Aw BOEIPA, kai he na sal pai ni. Na salnu kah a ca, na sal kai he, ka kuelrhui lamloh nan hlam.
17 Neked áldozom hálának áldozatát, s az Örökkévaló nevét szólítom.
Nang taengah uemonah hmueih ka nawn vetih BOEIPA ming te ka khue ni.
18 Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.
BOEIPA taengkah ka olcaeng te a pilnam boeih kah mikhmuh ah,
19 Az Örökkévaló házának udvaraiban, közepedben, oh Jeruzsálem! Hallelúja!
BOEIPA im vongup neh Jerusalem nang khuiah ka thuung pawn ni. BOEIPA tah thangthen uh.
