< Zsoltárok 115 >

1 Ne nékünk, Örökkévaló, ne nékünk, hanem nevednek adj dicsőséget szeretetedért, igazságodért!
Icke oss, Herre, icke oss, utan dino Namne, gif ärona, för dina nåde och sannings skull.
2 Miért mondják a nemzetek: hol van hát az ő istenük?
Hvi skulle Hedningarna säga: Hvar är nu deras Gud?
3 Holott Istenünk az égben van; mindent, a mit akar, megtesz.
Men vår Gud är i himmelen; han kan göra hvad han vill.
4 Bálványaik ezüst és arany, ember kezeinek műve.
Men deras afgudar äro silfver och guld, med menniskors händer gjorde.
5 Szájuk van, de nem beszélnek, szemeik vannak, de nem látnak;
De hafva mun, och tala intet; de hafva ögon, och se intet.
6 füleik vannak, de nem hallanak, orruk van, de nem szagolnak;
De hafva öron, och höra intet; de hafva näso, och lukta intet.
7 kezeik, de nem tapintanak, lábaik, de nem járnak, nem lehelnek torkukkal.
De hafva händer, och taga intet; fötter hafva de, och gå intet; och tala intet genom deras hals.
8 A milyenek ők, legyenek a készítőik, mindenki, ki bennök bízik.
De som sådana göra, äro likaså, alle de som hoppas uppå dem.
9 Izraél, te bízzál az Örökkévalóban! Segítségük és paízsuk ő.
Men Israel hoppes uppå Herran; han är deras hjelp och sköld.
10 Áron háza, bizzatok az Örökkévalóban! Segítségük és paizsuk ő.
Aarons hus hoppes uppå Herran; han är deras hjelp och sköld.
11 Istenfélők, bízzatok az Örökkévalóban! Segítségük és paizsuk ő.
De der Herran frukta, hoppes ock uppå Herran; han är deras hjelp och sköld.
12 Az Örökkévaló megemlékezett rólunk, megáldja, megáldja Izraél házát, megáldja Áron házát,
Herren tänker uppå oss, och välsignar oss; han välsignar Israels hus, han välsignar Aarons hus.
13 megáldja az istenfélőket, a kicsinyeket a nagyokkal együtt.
Han välsignar dem som frukta Herran, både små och stora.
14 Gyarapítson titeket az Örökkévaló, titeket és gyermekeiteket!
Herren välsigne eder, ju mer och mer, eder och edor barn.
15 Áldva legyetek az Örökkévalótól, ki égnek és földnek alkotója.
I ären Herrans välsignade, den himmel och jord gjort hafver.
16 Az ég az Örökkévalónak ege, de a földet az ember fiainak adta.
Himmelen allt omkring är Herrans; men jordena hafver han gifvit menniskors barnom.
17 Nem a halottak dicsérik Jáht s nem mind, a kik sír csendjébe szállnak.
De döde kunna dig, Herre, intet lofva; ej heller de som nederfara i det stilla;
18 R De mi áldjuk Jáht mostantól mindörökké. Hallelúja!
Utan vi lofve Herran, ifrå nu och i evighet. Halleluja.

< Zsoltárok 115 >