< Zsoltárok 115 >

1 Ne nékünk, Örökkévaló, ne nékünk, hanem nevednek adj dicsőséget szeretetedért, igazságodért!
Niet ons, o Jahweh, niet ons, Maar uw Naam geef eer om uw goedheid en trouw!
2 Miért mondják a nemzetek: hol van hát az ő istenük?
Waarom zouden de heidenen zeggen: "Waar is toch hun God?"
3 Holott Istenünk az égben van; mindent, a mit akar, megtesz.
De God van òns is in de hemel, En Hij doet wat Hij wil;
4 Bálványaik ezüst és arany, ember kezeinek műve.
Doch hùn goden zijn maar zilver en goud, Door mensenhanden gemaakt.
5 Szájuk van, de nem beszélnek, szemeik vannak, de nem látnak;
Ze hebben een mond, maar kunnen niet spreken; Ogen, maar kunnen niet zien;
6 füleik vannak, de nem hallanak, orruk van, de nem szagolnak;
Oren, maar kunnen niet horen; Een neus, maar kunnen niet ruiken.
7 kezeik, de nem tapintanak, lábaik, de nem járnak, nem lehelnek torkukkal.
Hun handen kunnen niet tasten, Hun voeten niet gaan; Ze geven geen geluid met hun keel, En hebben geen adem in hun mond.
8 A milyenek ők, legyenek a készítőik, mindenki, ki bennök bízik.
Aan hen worden gelijk, die ze maken, En allen, die er op hopen!
9 Izraél, te bízzál az Örökkévalóban! Segítségük és paízsuk ő.
Maar Israël blijft op Jahweh vertrouwen: Hij is hun hulp en hun schild;
10 Áron háza, bizzatok az Örökkévalóban! Segítségük és paizsuk ő.
Het huis van Aäron blijft op Jahweh vertrouwen: Hij is hun hulp en hun schild;
11 Istenfélők, bízzatok az Örökkévalóban! Segítségük és paizsuk ő.
Die Jahweh vrezen, blijven op Jahweh vertrouwen: Hij is hun hulp en hun schild!
12 Az Örökkévaló megemlékezett rólunk, megáldja, megáldja Izraél házát, megáldja Áron házát,
En Jahweh zal ons gedenken, Ons zijn zegen verlenen: Het huis van Israël zegenen, Het huis van Aäron zegenen,
13 megáldja az istenfélőket, a kicsinyeket a nagyokkal együtt.
Die Jahweh vrezen zegenen, Kleinen en groten;
14 Gyarapítson titeket az Örökkévaló, titeket és gyermekeiteket!
En Jahweh zal u blijven zegenen, U en uw kinderen!
15 Áldva legyetek az Örökkévalótól, ki égnek és földnek alkotója.
Weest dan gezegend door Jahweh, Die hemel en aarde heeft gemaakt:
16 Az ég az Örökkévalónak ege, de a földet az ember fiainak adta.
De hemel blijft de hemel van Jahweh, Maar de aarde gaf Hij aan de kinderen der mensen.
17 Nem a halottak dicsérik Jáht s nem mind, a kik sír csendjébe szállnak.
De doden zullen Jahweh niet prijzen, Niemand, die in het oord van Stilte is gedaald:
18 R De mi áldjuk Jáht mostantól mindörökké. Hallelúja!
Maar wij, wij zullen Jahweh loven, Van nu af tot in eeuwigheid!

< Zsoltárok 115 >