< Zsoltárok 114 >

1 Mikor Izraél kivonult Egyiptomból, Jákób háza érthetetlen nyelvű nép közül:
Alleluja. [In exitu Israël de Ægypto, domus Jacob de populo barbaro,
2 lett Jehúda szentélyévé, Izraél az ő uradalmává.
facta est Judæa sanctificatio ejus; Israël potestas ejus.
3 A tenger látta és megfutamodott, a Jordán hátra kanyarult;
Mare vidit, et fugit; Jordanis conversus est retrorsum.
4 a hegyek szökdeltek mint kosok, a halmok mint fiatal juhok.
Montes exsultaverunt ut arietes, et colles sicut agni ovium.
5 Mi lelt, oh tenger, hogy megfutamodol, oh Jordán, hogy hátra kanyarúlsz,
Quid est tibi, mare, quod fugisti? et tu, Jordanis, quia conversus es retrorsum?
6 hegyek ti, hogy szökdeltek mint kosok, halmok, mint fiatal juhok?
montes, exsultastis sicut arietes? et colles, sicut agni ovium?
7 Az Úr elől reszkess, oh föld, Jákób Istene elől,
A facie Domini mota est terra, a facie Dei Jacob:
8 ő ki a sziklát vizes tóvá változtat-ja, a kovát víznek forrásává.
qui convertit petram in stagna aquarum, et rupem in fontes aquarum.

< Zsoltárok 114 >