Zsoltárok 112

1 Hallelúja! Boldog a férfi, ki az Istent féli, parancsolatait kedveli nagyon!

Mutendereze Mukama! Alina omukisa omuntu atya Katonda, era asanyukira ennyo mu mateeka ge.

2 Hatalmas lesz magzatja az országban, az egyenesek nemzedéke megáldatik.

Abaana be baliba ba kitiibwa mu nsi; omulembe gw’abalongoofu guliweebwa omukisa.

3 Vagyon és gazdagság van házában, s örökké megáll az igazsága.

Ennyumba ye enejjulanga ebintu n’obugagga obungi; era anaabanga mutuukirivu ennaku zonna.

4 A sötétségben világosság tündöklik föl az egyeneseknek: a kegyelmes és irgalmas és igazságos.

Ne mu kizikiza, ekitangaala kyakira omulongoofu, alina ekisa, n’oyo alina okusaasira, era omutuukirivu.

5 Jól jár férfi, ki könyörül és kölcsön ad, elintézi dolgait jog szerint;

Omuntu oyo agabira abeetaaga, era tawolera magoba, era akola emirimu gye gyonna n’obwenkanya, alifuna ebirungi.

6 mert örökké nem tántorodik meg, örök emlékezetül lészen az igaz.

Omutuukirivu talinyeenyezebwa, era anajjukirwanga ennaku zonna.

7 Rossz hírtől nem fél, megállapodott a szive, az Örökkévalóban bizakodó.

Amawulire amabi tegaamutiisenga, kubanga omutima gwe munywevu gwesiga Mukama.

8 Szilárd a szive, nem fél, mígnem rájuk néz szorongatóira.

Omutima gwe guteredde, tewali ky’anaatyanga, era oluvannyuma alitunuulira abalabe be n’amaaso ag’obuwanguzi.

9 Szórva adott a. szükölködőknek, örökké megáll az igazsága, szarva emelkedik dicsőségben.

Agabidde abaavu bye beetaaga; mutuukirivu ebbanga lyonna; era bonna banaamussangamu ekitiibwa.

10 A gonosz látja és boszankodik, fogait vicsorítja és elcsügged; a gonoszok vágya elvész.

Omubi anaabirabanga ebyo, n’asunguwala, n’aluma abugigi, naye nga talina kya kukola. Okwegomba kw’ababi tekuubengako kye kubagasa.