Zsoltárok 110

1 Dávidtól zsoltár. Ugymond az Örökkévaló uramnak: Ulj jobbomra, mígnem teszem ellenségeidet lábaidnak zsámolyául.

Dawut yazghan küy: — Perwerdigar méning Rebbimge: — «Men séning düshmenliringni textipering qilghuche, Ong yénimda olturghin» — dédi.

2 Hatalmas pálczádat kinyújtja az Örökkévaló Cziónból: uralkodjál ellenségeid között!

Perwerdigar qudritingni körsitidighan shahane hasangni Ziondin uzitidu; Düshmenliring arisida höküm sürgin!

3 Néped csupa készség hadsereged napján; szentséges díszben, hajnal méhéből feléd száll fiatalságod karmatja.

Küchüngni körsitidighan künde, Öz xelqing xalis qurbanliq kebi pida bolidu; Muqeddes heywitingde, Shu yashliq dewringdikidek, Sanga hazirmu shebnemler seherning baliyatqusidin yéngi chiqqandek chüshidu;

4 Megesküdött az Örökkévaló s nem bánja meg: Te pap vagy örökké Malkiczédek módjára.

Perwerdigar shundaq qesem ichti, Hem buningdin yanmaydu: — «Sen ebedil’ebedgiche Melkizedekning tipidiki bir kahindursen».

5 Az Úr a te jobbodon szétzúzott haragjának napján királyokat.

Ong teripingde bolghan Reb ghezipini körsetken künde padishahlarni urup pare-pare qiliwétidu;

6 Ítéletet tart a nemzetek fölött teli holttestekkel minden – összezúzta a fejet tágas földön.

U eller arisida sotlaydu; Jay-jaylarni jesetler bilen tolduridu; Keng zéminning béshini yaridu;

7 A patakból az úton iszik, azért fölemeli a fejet.

U yolda ériqtin su ichidu; U shunga kishining béshini yöligüchi bolidu.