Zsoltárok 110

1 Dávidtól zsoltár. Ugymond az Örökkévaló uramnak: Ulj jobbomra, mígnem teszem ellenségeidet lábaidnak zsámolyául.

Ko e Saame ʻa Tevita. Naʻe pehē ʻE Sihova ki hoku ʻEiki, “Nofo koe ki hoku nima toʻomataʻu, kaeʻoua ke u ngaohi ho ngaahi fili ko ho tuʻungavaʻe.”

2 Hatalmas pálczádat kinyújtja az Örökkévaló Cziónból: uralkodjál ellenségeid között!

‌ʻE fekau ʻe Sihova ʻae tokotoko ʻo ho mālohi mei Saione: “Ke ke pule ʻi he lotolotonga ʻo ho ngaahi fili.”

3 Néped csupa készség hadsereged napján; szentséges díszben, hajnal méhéből feléd száll fiatalságod karmatja.

‌ʻE loto matala ʻa hoʻo kakai ʻi he ʻaho ʻo ho mālohi, ʻi he ngaahi teunga matamatalelei ʻoe māʻoniʻoni mei he manāva ʻoe pongipongi: ʻoku ʻiate koe ʻae hahau ʻo hoʻo talavou.

4 Megesküdött az Örökkévaló s nem bánja meg: Te pap vagy örökké Malkiczédek módjára.

Kuo fuakava ʻa Sihova, pea ʻe ʻikai liliu ia, “Ko e taulaʻeiki koe ʻo lauikuonga ʻi he lakanga ʻo Melikiseteke.”

5 Az Úr a te jobbodon szétzúzott haragjának napján királyokat.

Ko e ʻEiki ʻaia ʻoku ʻi ho nima toʻomataʻu, te ne taaʻi ʻae ngaahi tuʻi ʻi he ʻaho ʻo hono houhau.

6 Ítéletet tart a nemzetek fölött teli holttestekkel minden – összezúzta a fejet tágas földön.

Te ne fakamaau ʻi he ʻao ʻoe hiteni, te ne fakapito ʻae ngaahi potu ʻaki ʻae ngaahi ʻangaʻanga; ʻe lavea ʻiate ia ʻae ʻulu ʻoe ngaahi fonua lahi.

7 A patakból az úton iszik, azért fölemeli a fejet.

‌ʻE inu ia ʻi he vaitafe ʻi he hala: ko ia te ne hiki hake ai ʻae ʻulu.