< Zsoltárok 110 >
1 Dávidtól zsoltár. Ugymond az Örökkévaló uramnak: Ulj jobbomra, mígnem teszem ellenségeidet lábaidnak zsámolyául.
IEOWA kotin majani on ai Kaun, mondi on ni pali maun i, lao I pan wia kida om imwintiti utipan na om.
2 Hatalmas pálczádat kinyújtja az Örökkévaló Cziónból: uralkodjál ellenségeid között!
Ieowa pan kotin kadarado jokon en wei omui jan nan Jion; kakaun nan pun en omui imwintiti kan.
3 Néped csupa készség hadsereged napján; szentséges díszben, hajnal méhéből feléd száll fiatalságod karmatja.
Murin omui poedier, japwilim omui kan pan pereperen, wia mairon on komui ni ar kapwat jaraui. Japwilim omui jeri kan pan ipwidi on komui dueta poik en ni manjan.
4 Megesküdött az Örökkévaló s nem bánja meg: Te pap vagy örökké Malkiczédek módjára.
Ieowa kotin kaula, o a jota pan kalula: Komui jamero joutuk amen, duen al en Melkijedek.
5 Az Úr a te jobbodon szétzúzott haragjának napján királyokat.
Kaun o kotikot ni pali maun om a pan kamela nanmarki kan ni ran en a onion.
6 Ítéletet tart a nemzetek fölött teli holttestekkel minden – összezúzta a fejet tágas földön.
A pan kotin kaunda nan pun en men liki kan, a pan kadir kila kalep akan waja karoj, a kotin palan pajan tapwi en wei lapalap.
7 A patakból az úton iszik, azért fölemeli a fejet.
A pan nima jan pil ni kailan al, i me a pan jara kida.