< Zsoltárok 110 >

1 Dávidtól zsoltár. Ugymond az Örökkévaló uramnak: Ulj jobbomra, mígnem teszem ellenségeidet lábaidnak zsámolyául.
ElikaDavida. Ihubo. UThixo uthi enkosini yami: “Hlala ngakwesokunene sami ngize ngenze izitha zakho zibe yisinyathelo senyawo zakho.”
2 Hatalmas pálczádat kinyújtja az Örökkévaló Cziónból: uralkodjál ellenségeid között!
UThixo uzakwelula intonga yakhe elamandla eyobukhosi kusuka eZiyoni wena uzabusa phakathi kwezitha zakho
3 Néped csupa készség hadsereged napján; szentséges díszben, hajnal méhéből feléd száll fiatalságod karmatja.
Amabutho akho azazinikela mhla uphuma impi. Wembethe ubukhosi obungcwele, phakathi komnyama wempondozankomo uzakwamukela amazolo obutsha bakho.
4 Megesküdött az Örökkévaló s nem bánja meg: Te pap vagy örökké Malkiczédek módjára.
UThixo ufungile njalo kasoze ayiguqule ingqondo yakhe: “Wena ungumphristi kuze kube nini lanini emkhondweni kaMelikhizedekhi.”
5 Az Úr a te jobbodon szétzúzott haragjának napján királyokat.
INkosi ikwesokunene sakho; izawachoboza amakhosi mhla wosuku lokuthukuthela kwayo.
6 Ítéletet tart a nemzetek fölött teli holttestekkel minden – összezúzta a fejet tágas földön.
Izazahlulela izizwe, yenze inqwaba yabafileyo njalo ibachoboze ababusi bomhlaba wonke.
7 A patakból az úton iszik, azért fölemeli a fejet.
Izanatha emfuleni oseceleni kwendlela; ngakho-ke izaliphakamisa ikhanda layo.

< Zsoltárok 110 >