Zsoltárok 110

1 Dávidtól zsoltár. Ugymond az Örökkévaló uramnak: Ulj jobbomra, mígnem teszem ellenségeidet lábaidnak zsámolyául.

Zabbuli ya Dawudi. Mukama yagamba Mukama wange nti: “Tuula wano ku mukono gwange ogwa ddyo, okutuusa lwe ndimala okufufuggaza abalabe bo ne mbassa wansi w’ebigere byo.”

2 Hatalmas pálczádat kinyújtja az Örökkévaló Cziónból: uralkodjál ellenségeid között!

Mukama aligaziya obufuzi bwo okuva mu Sayuuni; olifuga abalabe bo.

3 Néped csupa készség hadsereged napján; szentséges díszben, hajnal méhéből feléd száll fiatalságod karmatja.

Abantu bo balyewaayo bokka mu ggye lyo ng’ekiseera ky’olutalo kituuse. Abavubuka bo, nga bali mu by’ekitiibwa ekitukuvu, balikukuŋŋaanirako ng’omusulo bwe gulabika ng’obudde bwakakya.

4 Megesküdött az Örökkévaló s nem bánja meg: Te pap vagy örökké Malkiczédek módjára.

Mukama yalayira, era tagenda kukijjulula, yagamba nti, “Olibeera kabona emirembe gyonna ng’engeri ya Merukizeddeeki bw’eri.”

5 Az Úr a te jobbodon szétzúzott haragjának napján királyokat.

Mukama anaakulwaniriranga; bakabaka abakulwanyisa anaababetentanga mu busungu bwe obungi.

6 Ítéletet tart a nemzetek fölött teli holttestekkel minden – összezúzta a fejet tágas földön.

Aliramula amawanga, abafuzi b’ensi yonna n’abazikiriza, n’entuumo z’emirambo ziriba nnyingi ku nsi yonna.

7 A patakból az úton iszik, azért fölemeli a fejet.

Alinywa amazzi mu kagga ku kkubo, n’addamu amaanyi ag’obuwanguzi.