Zsoltárok 110

1 Dávidtól zsoltár. Ugymond az Örökkévaló uramnak: Ulj jobbomra, mígnem teszem ellenségeidet lábaidnak zsámolyául.

Psalmus David. Dixit Dominus Domino meo: Sede a dextris meis: Donec ponam inimicos tuos, scabellum pedum tuorum.

2 Hatalmas pálczádat kinyújtja az Örökkévaló Cziónból: uralkodjál ellenségeid között!

Virgam virtutis tuae emittet Dominus ex Sion: dominare in medio inimicorum tuorum.

3 Néped csupa készség hadsereged napján; szentséges díszben, hajnal méhéből feléd száll fiatalságod karmatja.

Tecum principium in die virtutis tuae in splendoribus sanctorum: ex utero ante luciferum genui te.

4 Megesküdött az Örökkévaló s nem bánja meg: Te pap vagy örökké Malkiczédek módjára.

Iuravit Dominus, et non poenitebit eum: Tu es sacerdos in aeternum secundum ordinem Melchisedech.

5 Az Úr a te jobbodon szétzúzott haragjának napján királyokat.

Dominus a dextris tuis, confregit in die irae suae reges.

6 Ítéletet tart a nemzetek fölött teli holttestekkel minden – összezúzta a fejet tágas földön.

Iudicabit in nationibus, implebit ruinas: conquassabit capita in terra multorum.

7 A patakból az úton iszik, azért fölemeli a fejet.

De torrente in via bibit: propterea exaltabit caput.