Zsoltárok 110

1 Dávidtól zsoltár. Ugymond az Örökkévaló uramnak: Ulj jobbomra, mígnem teszem ellenségeidet lábaidnak zsámolyául.

Kinuna ni Yahweh iti apok, “Agtugawka iti makannawanko agingga a pagbalinek a pagbatayam dagiti kabusormo.”

2 Hatalmas pálczádat kinyújtja az Örökkévaló Cziónból: uralkodjál ellenségeid között!

Iyawatto ni Yahweh ti setro iti pigsam manipud idiay Sion; iturayam dagiti kabusormo.

3 Néped csupa készség hadsereged napján; szentséges díszben, hajnal méhéből feléd száll fiatalságod karmatja.

Iti aldaw ti pannakabalinmo, siaannugotto a sumurot kenka dagiti tattaom a nakaarwat kadagiti nasantoan a kawes; ti kinaagtutubom ket kaslanto iti linnaaw manipud iti aanakan ti parbangon.

4 Megesküdött az Örökkévaló s nem bánja meg: Te pap vagy örökké Malkiczédek módjára.

Nagsapata ni Yahweh, ket saanto nga agbaliw: “Padika nga agnanayon, a kas iti kinapadi ni Melkisedek.”

5 Az Úr a te jobbodon szétzúzott haragjának napján királyokat.

Adda ti Apo iti makannawanmo. Papatayennanto dagiti ari iti aldaw ti pungtotna.

6 Ítéletet tart a nemzetek fölött teli holttestekkel minden – összezúzta a fejet tágas földön.

Ukomennanto dagiti nasion; punnoennanto ti paggugubatan kadagiti bangkay ti tattao; papatayennanto dagiti mangidadaulo kadagiti adu a pagilian.

7 A patakból az úton iszik, azért fölemeli a fejet.

Uminomto isuna iti waig iti igid ti dalan, ket kalpasanna, ingatonannto ti bagina kalpasan iti panagballigi.