Zsoltárok 110

1 Dávidtól zsoltár. Ugymond az Örökkévaló uramnak: Ulj jobbomra, mígnem teszem ellenségeidet lábaidnak zsámolyául.

A Psalm of David. The LORD said to my Lord, Sit thou at my right hand, until I make thy enemies thy footstool.

2 Hatalmas pálczádat kinyújtja az Örökkévaló Cziónból: uralkodjál ellenségeid között!

The LORD will send the rod of thy strength out of Zion: rule thou in the midst of thy enemies.

3 Néped csupa készség hadsereged napján; szentséges díszben, hajnal méhéből feléd száll fiatalságod karmatja.

Thy people [shall be] willing in the day of thy power, in the beauties of holiness: from the womb of the morning, thou hast the dew of thy youth.

4 Megesküdött az Örökkévaló s nem bánja meg: Te pap vagy örökké Malkiczédek módjára.

The LORD hath sworn, and will not repent, Thou [art] a priest for ever after the order of Melchisedek.

5 Az Úr a te jobbodon szétzúzott haragjának napján királyokat.

The LORD at thy right hand will strike through kings in the day of his wrath.

6 Ítéletet tart a nemzetek fölött teli holttestekkel minden – összezúzta a fejet tágas földön.

He will judge among the heathen, he will fill [the places] with the dead bodies; he will wound the heads over many countries.

7 A patakból az úton iszik, azért fölemeli a fejet.

He will drink of the brook in the way: therefore will he lift up the head.