Zsoltárok 110

1 Dávidtól zsoltár. Ugymond az Örökkévaló uramnak: Ulj jobbomra, mígnem teszem ellenségeidet lábaidnak zsámolyául.

A Psalm of David. The LORD saith unto my lord, Sit thou at my right hand, until I make thine enemies thy footstool.

2 Hatalmas pálczádat kinyújtja az Örökkévaló Cziónból: uralkodjál ellenségeid között!

The LORD shall send forth the rod of thy strength out of Zion: rule thou in the midst of thine enemies.

3 Néped csupa készség hadsereged napján; szentséges díszben, hajnal méhéből feléd száll fiatalságod karmatja.

Thy people offer themselves willingly in the day of thy power: in the beauties of holiness, from the womb of the morning, thou hast the dew of thy youth.

4 Megesküdött az Örökkévaló s nem bánja meg: Te pap vagy örökké Malkiczédek módjára.

The LORD hath sworn, and will not repent, Thou art a priest for ever after the order of Melchizedek.

5 Az Úr a te jobbodon szétzúzott haragjának napján királyokat.

The Lord at thy right hand shall strike through kings in the day of his wrath.

6 Ítéletet tart a nemzetek fölött teli holttestekkel minden – összezúzta a fejet tágas földön.

He shall judge among the nations, he shall fill [the places] with dead bodies; he shall strike through the head in many countries.

7 A patakból az úton iszik, azért fölemeli a fejet.

He shall drink of the brook in the way: therefore shall he lift up the head.