Zsoltárok 110

1 Dávidtól zsoltár. Ugymond az Örökkévaló uramnak: Ulj jobbomra, mígnem teszem ellenségeidet lábaidnak zsámolyául.

Herren sagde til min Herre: Sæt dig ved min højre Haand, indtil jeg lægger dine Fjender til dine Fødders Fodskammel.

2 Hatalmas pálczádat kinyújtja az Örökkévaló Cziónból: uralkodjál ellenségeid között!

Herren skal sende din Magts Spir fra Zion; hersk midt iblandt dine Fjender!

3 Néped csupa készség hadsereged napján; szentséges díszben, hajnal méhéből feléd száll fiatalságod karmatja.

Dit Folk fremstiller sig frivilligt paa din Vældes Dag; i hellig Prydelse kommer dit unge Mandskab til dig som Dug af Morgenrødens Moderskød.

4 Megesküdött az Örökkévaló s nem bánja meg: Te pap vagy örökké Malkiczédek módjára.

Herren svor, og det skal ikke angre ham: „Du er Præst evindelig efter Melkisedeks Vis.‟

5 Az Úr a te jobbodon szétzúzott haragjának napján királyokat.

Herren er ved din højre Haand, han knuser Konger paa sin Vredes Dag.

6 Ítéletet tart a nemzetek fölött teli holttestekkel minden – összezúzta a fejet tágas földön.

Han dømmer iblandt Hedningerne, han fylder op med Lig, han knuser Hoveder over det vide Land.

7 A patakból az úton iszik, azért fölemeli a fejet.

Han drikker af Bækken paa Vejen, derfor løfter han Hovedet højt.