Zsoltárok 110

1 Dávidtól zsoltár. Ugymond az Örökkévaló uramnak: Ulj jobbomra, mígnem teszem ellenségeidet lábaidnak zsámolyául.

Davidův žalm. Řekl Hospodin Pánu mému: Seď na pravici mé, dokudž nepoložím nepřátel tvých za podnože noh tvých.

2 Hatalmas pálczádat kinyújtja az Örökkévaló Cziónból: uralkodjál ellenségeid között!

Berlu moci tvé vyšle Hospodin z Siona, řka: Panuj u prostřed nepřátel svých.

3 Néped csupa készség hadsereged napján; szentséges díszben, hajnal méhéből feléd száll fiatalságod karmatja.

Lid tvůj dobrovolný v den boje tvého v ozdobě svatosti, z života hned v svitání jako rosa plod tvůj bude.

4 Megesküdött az Örökkévaló s nem bánja meg: Te pap vagy örökké Malkiczédek módjára.

Přisáhl Hospodin, a nebude želeti toho, řka: Ty jsi kněz na věky podlé řádu Melchisedechova.

5 Az Úr a te jobbodon szétzúzott haragjának napján királyokat.

Pán po pravici tvé potře v den hněvu svého krále.

6 Ítéletet tart a nemzetek fölött teli holttestekkel minden – összezúzta a fejet tágas földön.

Soud činiti bude mezi národy, porážku hroznou učiní, potře i hlavu panující nad mnohými krajinami.

7 A patakból az úton iszik, azért fölemeli a fejet.

Z potoka na cestě píti bude, a protož povýší hlavy.