Zsoltárok 11

1 A karmesternek. Dávidtól. Az Örökkévalóban van menedékem; hogyan mondhatjátok lelkemnek: bujdoss el hegyetekre, madár!

För sångmästaren; av David. Till HERREN Har jag tagit min tillflykt. Huru kunnen I då säga till mig: "Flyn såsom fåglar till edert berg;

2 Mert íme a gonoszok íjjat feszítenek, igazították nyilukat a húron, hogy homályban lőjenek az egyenes szívűekre.

ty se, de ogudaktiga spänna bågen, de hava lagt sin pil på strängen, för att i mörkret skjuta på de rättsinniga.

3 Midőn ledöntetnek az alapok, mit mível az igaz?

När grundvalarna upprivas, vad kan då den rättfärdige uträtta?"

4 Az Örökkévaló a szent templomában, az Örökkévaló, kinek égben a trónja – szemei látják, szempillái vizsgálják az ember fiait.

HERREN är i sitt heliga tempel, HERRENS tron är i himmelen; hans ögon skåda, hans blickar pröva människors barn.

5 Az Örökkévaló az igazat megvizsgálja, és a gonoszt és a ki erőszakot szeret, gyűlöli a lelke.

HERREN prövar den rättfärdige; men den ogudaktige och den som älskar våld, dem hatar hans själ.

6 Esőként hullasson tőröket a gonoszokra; tűz meg kén és égető szél serlegük része!

Han skall låta ljungeldssnaror regna över de ogudaktiga; eld och svavel och glödande vind, det är den kalk som bliver dem beskärd.

7 Mert igaz az Örökkévaló, igazságot szeret; az egyenesek látják az ő színét.

Ty HERREN är rättfärdig, han älskar rättfärdigheten; de redliga skola skåda hans ansikte.