Zsoltárok 11

1 A karmesternek. Dávidtól. Az Örökkévalóban van menedékem; hogyan mondhatjátok lelkemnek: bujdoss el hegyetekre, madár!

En el Señor pongo mi fe; ¿Cómo le dirás a mi alma, vete en vuelo como un pájaro a la montaña?

2 Mert íme a gonoszok íjjat feszítenek, igazították nyilukat a húron, hogy homályban lőjenek az egyenes szívűekre.

Mira, los arcos de los malhechores: están encorvados, preparan sus flechas sobre la cuerda, para que puedan enviarlas desde un escondite contra los rectos de corazón.

3 Midőn ledöntetnek az alapok, mit mível az igaz?

Si las bases son destruidas. ¿qué debe hacer el hombre recto?

4 Az Örökkévaló a szent templomában, az Örökkévaló, kinek égben a trónja – szemei látják, szempillái vizsgálják az ember fiait.

El Señor está en su santo Templo, el trono del Señor está en el cielo; sus ojos están mirando y probando a los hijos de los hombres.

5 Az Örökkévaló az igazat megvizsgálja, és a gonoszt és a ki erőszakot szeret, gyűlöli a lelke.

El Señor pone a los rectos y al pecador a prueba, pero tiene odio en su alma por el amante de los actos violentos.

6 Esőként hullasson tőröket a gonoszokra; tűz meg kén és égető szél serlegük része!

Sobre el malhechor hará llover calamidades, enviará fuego, azufre y llamas, y un viento ardiente; con ellos se llenará su copa.

7 Mert igaz az Örökkévaló, igazságot szeret; az egyenesek látják az ő színét.

Porque el Señor es justo; él es un amante de la justicia: el hombre recto verá su rostro.