Zsoltárok 11

1 A karmesternek. Dávidtól. Az Örökkévalóban van menedékem; hogyan mondhatjátok lelkemnek: bujdoss el hegyetekre, madár!

En Jehová he confiado, ¿cómo decís a mi alma: Muévete a vuestro monte, como ave?

2 Mert íme a gonoszok íjjat feszítenek, igazították nyilukat a húron, hogy homályban lőjenek az egyenes szívűekre.

Porque, he aquí, los malos flecharon el arco: apercibieron sus saetas sobre la cuerda para asaetear en oculto a los rectos de corazón.

3 Midőn ledöntetnek az alapok, mit mível az igaz?

Porque los fundamentos serán derribados: ¿el justo qué ha hecho?

4 Az Örökkévaló a szent templomában, az Örökkévaló, kinek égben a trónja – szemei látják, szempillái vizsgálják az ember fiait.

Jehová en el templo de su santidad: Jehová en el cielo su trono: sus ojos ven, sus párpados prueban a los hijos de los hombres.

5 Az Örökkévaló az igazat megvizsgálja, és a gonoszt és a ki erőszakot szeret, gyűlöli a lelke.

Jehová prueba al justo, y al malo, y al que ama la rapiña aborrece su alma.

6 Esőként hullasson tőröket a gonoszokra; tűz meg kén és égető szél serlegük része!

Lloverá sobre los malos lazos, fuego y azufre; y viento de torbellinos será la parte de su vaso.

7 Mert igaz az Örökkévaló, igazságot szeret; az egyenesek látják az ő színét.

Porque el justo Jehová amó las justicias: al recto mirará su rostro.