Zsoltárok 11

1 A karmesternek. Dávidtól. Az Örökkévalóban van menedékem; hogyan mondhatjátok lelkemnek: bujdoss el hegyetekre, madár!

В конец, псалом Давиду. На Господа уповах, како речете души моей: превитай по горам, яко птица?

2 Mert íme a gonoszok íjjat feszítenek, igazították nyilukat a húron, hogy homályban lőjenek az egyenes szívűekre.

Яко се, грешницы налякоша лук, уготоваша стрелы в туле, состреляти во мраце правыя сердцем.

3 Midőn ledöntetnek az alapok, mit mível az igaz?

Зане яже ты совершил еси, они разрушиша: праведник же что сотвори?

4 Az Örökkévaló a szent templomában, az Örökkévaló, kinek égben a trónja – szemei látják, szempillái vizsgálják az ember fiait.

Господь во храме святем Своем. Господь, на небеси престол Его: очи Его на нищаго призираете, вежди Его испытаете сыны человеческия.

5 Az Örökkévaló az igazat megvizsgálja, és a gonoszt és a ki erőszakot szeret, gyűlöli a lelke.

Господь испытает праведнаго и нечестиваго: любяй же неправду ненавидит свою душу.

6 Esőként hullasson tőröket a gonoszokra; tűz meg kén és égető szél serlegük része!

Одождит на грешники сети: огнь и жупел, и дух бурен часть чаши их.

7 Mert igaz az Örökkévaló, igazságot szeret; az egyenesek látják az ő színét.

Яко праведен Господь и правды возлюби: правоты виде лице Его.