Zsoltárok 11

1 A karmesternek. Dávidtól. Az Örökkévalóban van menedékem; hogyan mondhatjátok lelkemnek: bujdoss el hegyetekre, madár!

I LIKI Ieowa, a menda komail indan nen i: Piridalan pon omail nana dueta manpir amen?

2 Mert íme a gonoszok íjjat feszítenek, igazították nyilukat a húron, hogy homályban lőjenek az egyenes szívűekre.

Pwe kilan, me doo jan Kot akan kaonopadar kajik katieu o pwilikidi ar kanan en kajik katieu pon jal o, pwen rir kajikiedi me melel ni monion arail.

3 Midőn ledöntetnek az alapok, mit mível az igaz?

Pwe ma ur akan ronk pajan, da me aramaj pun en wiada?

4 Az Örökkévaló a szent templomában, az Örökkévaló, kinek égben a trónja – szemei látják, szempillái vizsgálják az ember fiait.

Ieowa kotikot nan tanpaj a jaraui, mol en Ieowa mimi nanlan, jilan i kin mamajani jili, kil en jilan i kin jojon aramaj akan.

5 Az Örökkévaló az igazat megvizsgálja, és a gonoszt és a ki erőszakot szeret, gyűlöli a lelke.

Ieowa kotin jon me pun, ap kotin tataki me japun o morjued.

6 Esőként hullasson tőröket a gonoszokra; tűz meg kén és égető szél serlegük része!

A pan kotin kamoredi on me doo jan Kot akan liol, o kijiniai, o jwepel, o a pan katine kin irail melimel.

7 Mert igaz az Örökkévaló, igazságot szeret; az egyenesek látják az ő színét.

Ieowa me pun o a kotin pok on me pun. Jilan i ireron on me melel o.