Zsoltárok 11

1 A karmesternek. Dávidtól. Az Örökkévalóban van menedékem; hogyan mondhatjátok lelkemnek: bujdoss el hegyetekre, madár!

Ngithembela eNkosini. Lingatsho njani emphefumulweni wami: Balekela entabeni yenu njengenyoni.

2 Mert íme a gonoszok íjjat feszítenek, igazították nyilukat a húron, hogy homályban lőjenek az egyenes szívűekre.

Ngoba, khangela, ababi bayagobisa idandili, balungisa umtshoko wabo entanjeni, ukuze batshoke emnyameni abaqotho ngenhliziyo.

3 Midőn ledöntetnek az alapok, mit mível az igaz?

Nxa izisekelo zidilizwa, angenzani olungileyo?

4 Az Örökkévaló a szent templomában, az Örökkévaló, kinek égben a trónja – szemei látják, szempillái vizsgálják az ember fiait.

INkosi isethempelini layo elingcwele; iNkosi, isihlalo sayo sobukhosi sisemazulwini; amehlo ayo ayakhangela, inkophe zayo ziyahlola, abantwana babantu.

5 Az Örökkévaló az igazat megvizsgálja, és a gonoszt és a ki erőszakot szeret, gyűlöli a lelke.

INkosi iyamhlola olungileyo, kodwa omubi lothanda ubudlwangudlwangu, umphefumulo wayo uyamzonda.

6 Esőként hullasson tőröket a gonoszokra; tűz meg kén és égető szél serlegük része!

Uzanisa phezu kwababi imijibila, umlilo, lesolufa, lomoya otshisayo, kuzakuba yisabelo senkezo yabo.

7 Mert igaz az Örökkévaló, igazságot szeret; az egyenesek látják az ő színét.

Ngoba ilungile iNkosi, iyathanda ukulunga; ubuso bayo buyabona oqotho.