Zsoltárok 11

1 A karmesternek. Dávidtól. Az Örökkévalóban van menedékem; hogyan mondhatjátok lelkemnek: bujdoss el hegyetekre, madár!

うたのかみに謳はしめたるダビデのうた われヱホバに依頼めり なんぢら何ぞわが霊魂にむかひて鳥のごとくなんぢの山にのがれよといふや

2 Mert íme a gonoszok íjjat feszítenek, igazították nyilukat a húron, hogy homályban lőjenek az egyenes szívűekre.

視よあしきものは暗處にかくれ心なほきものを射んとて弓をはり絃に矢をつがふ

3 Midőn ledöntetnek az alapok, mit mível az igaz?

基みなやぶれたらんには義者なにをなさんや

4 Az Örökkévaló a szent templomában, az Örökkévaló, kinek égben a trónja – szemei látják, szempillái vizsgálják az ember fiait.

ヱホバはその聖宮にいます ヱホバの寳座は天にありその目はひとのこを鑒 その眼瞼はかれらをこころみたまふ

5 Az Örökkévaló az igazat megvizsgálja, és a gonoszt és a ki erőszakot szeret, gyűlöli a lelke.

ヱホバは義者をこころむ そのみこころは惡きものと強暴をこのむ者とをにくみ

6 Esőként hullasson tőröket a gonoszokra; tűz meg kén és égető szél serlegük része!

羂をあしきもののうへに降したまはん火と硫黄ともゆる風とはかれらの酒杯にうくべきものなり

7 Mert igaz az Örökkévaló, igazságot szeret; az egyenesek látják az ő színét.

ヱホバはただしき者にして義きことを愛したまへばなり 直きものはその聖顔をあふぎみん