Zsoltárok 11

1 A karmesternek. Dávidtól. Az Örökkévalóban van menedékem; hogyan mondhatjátok lelkemnek: bujdoss el hegyetekre, madár!

Thaburi ya Daudi Niĩ njũragĩra harĩ Jehova. Mwahota atĩa kũnjĩĩra atĩrĩ: “Ũmbũka ta nyoni ũũrĩre kĩrĩma-inĩ gĩaku.

2 Mert íme a gonoszok íjjat feszítenek, igazították nyilukat a húron, hogy homályban lőjenek az egyenes szívűekre.

Ta rora, andũ arĩa aaganu nĩmageetete mota mao, makahagĩka mĩguĩ yao ndigi-inĩ nĩguo mehithĩte nduma-inĩ marathe andũ arĩa atheru ngoro.

3 Midőn ledöntetnek az alapok, mit mível az igaz?

Hĩndĩ ĩrĩa mĩthingi ĩraanangwo-rĩ, andũ arĩa athingu mangĩhota gwĩka atĩa?”

4 Az Örökkévaló a szent templomában, az Örökkévaló, kinek égben a trónja – szemei látják, szempillái vizsgálják az ember fiait.

Jehova arĩ thĩinĩ wa hekarũ yake theru; Jehova arĩ gĩtĩ-inĩ gĩake kĩa ũnene kũu igũrũ. Acũthagĩrĩria ariũ a andũ; maitho make nĩmamaroragia.

5 Az Örökkévaló az igazat megvizsgálja, és a gonoszt és a ki erőszakot szeret, gyűlöli a lelke.

Jehova nĩaroragia andũ arĩa athingu, no andũ arĩa aaganu na arĩa mendete haaro-rĩ, ngoro yake nĩĩmathũire.

6 Esőként hullasson tőröket a gonoszokra; tűz meg kén és égető szél serlegük része!

Andũ arĩa aaganu nĩakamoirĩria marakara maraakana na ũbiriti ũgwakana; igai rĩao nĩ rũhuho rũrĩa rũcinaga.

7 Mert igaz az Örökkévaló, igazságot szeret; az egyenesek látják az ő színét.

Nĩgũkorwo Jehova nĩ mũthingu, na nĩendete ciira wa kĩhooto; andũ arĩa arũngĩrĩru nĩo marĩonaga ũthiũ wake.