Zsoltárok 11

1 A karmesternek. Dávidtól. Az Örökkévalóban van menedékem; hogyan mondhatjátok lelkemnek: bujdoss el hegyetekre, madár!

To the Overseer. — By David. In Jehovah I trusted, how say ye to my soul, 'They moved [to] Thy mountain for the bird?

2 Mert íme a gonoszok íjjat feszítenek, igazították nyilukat a húron, hogy homályban lőjenek az egyenes szívűekre.

For lo, the wicked tread a bow, They have prepared their arrow on the string, To shoot in darkness at the upright in heart.

3 Midőn ledöntetnek az alapok, mit mível az igaz?

When the foundations are destroyed, The righteous — what hath he done?

4 Az Örökkévaló a szent templomában, az Örökkévaló, kinek égben a trónja – szemei látják, szempillái vizsgálják az ember fiait.

'Jehovah [is] in his holy temple: Jehovah — in the heavens [is] His throne. His eyes see — His eyelids try the sons of men.

5 Az Örökkévaló az igazat megvizsgálja, és a gonoszt és a ki erőszakot szeret, gyűlöli a lelke.

Jehovah the righteous doth try. And the wicked and the lover of violence, Hath His soul hated,

6 Esőként hullasson tőröket a gonoszokra; tűz meg kén és égető szél serlegük része!

He poureth on the wicked snares, fire, and brimstone, And a horrible wind [is] the portion of their cup.

7 Mert igaz az Örökkévaló, igazságot szeret; az egyenesek látják az ő színét.

For righteous [is] Jehovah, Righteousness He hath loved, The upright doth His countenance see!'