Zsoltárok 11

1 A karmesternek. Dávidtól. Az Örökkévalóban van menedékem; hogyan mondhatjátok lelkemnek: bujdoss el hegyetekre, madár!

For the chief musician. A psalm of David. I take refuge in Yahweh; how will you say to me, “Flee like a bird to the mountain”?

2 Mert íme a gonoszok íjjat feszítenek, igazították nyilukat a húron, hogy homályban lőjenek az egyenes szívűekre.

For see! The wicked prepare their bows. They make ready their arrows on the strings to shoot in the darkness at the upright in heart.

3 Midőn ledöntetnek az alapok, mit mível az igaz?

For if the foundations are ruined, what can the righteous do?

4 Az Örökkévaló a szent templomában, az Örökkévaló, kinek égben a trónja – szemei látják, szempillái vizsgálják az ember fiait.

Yahweh is in his holy temple; his eyes watch, his eyes examine the children of mankind.

5 Az Örökkévaló az igazat megvizsgálja, és a gonoszt és a ki erőszakot szeret, gyűlöli a lelke.

Yahweh examines both the righteous and the wicked, but he hates those who love to do violence.

6 Esőként hullasson tőröket a gonoszokra; tűz meg kén és égető szél serlegük része!

He rains burning coals and brimstone upon the wicked; a scorching wind will be their portion from his cup!

7 Mert igaz az Örökkévaló, igazságot szeret; az egyenesek látják az ő színét.

For Yahweh is righteous, and he loves righteousness; the upright will see his face.