Zsoltárok 11

1 A karmesternek. Dávidtól. Az Örökkévalóban van menedékem; hogyan mondhatjátok lelkemnek: bujdoss el hegyetekre, madár!

To the Chief Musician. David’s. In Yahweh, have I sought refuge. How can ye say to my soul, Flee to a mountain like a little bird;

2 Mert íme a gonoszok íjjat feszítenek, igazították nyilukat a húron, hogy homályban lőjenek az egyenes szívűekre.

For lo! the lawless, bend the bow They have fixed their arrow upon the string, To shoot in the darkness at the upright in heart:

3 Midőn ledöntetnek az alapok, mit mível az igaz?

When the pillars are overthrown, What could, a righteous man, do?

4 Az Örökkévaló a szent templomában, az Örökkévaló, kinek égben a trónja – szemei látják, szempillái vizsgálják az ember fiait.

Yahweh, is in his holy temple As for Yahweh, in the heavens, is his throne, His eyes, behold—His eyelashes test the sons of men.

5 Az Örökkévaló az igazat megvizsgálja, és a gonoszt és a ki erőszakot szeret, gyűlöli a lelke.

Yahweh, putteth, the righteous, to the test, —But the lawless one and the lover of violence, his soul doth hate.

6 Esőként hullasson tőröket a gonoszokra; tűz meg kén és égető szél serlegük része!

He will rain upon the lawless live-coals, Fire and brimstone and a burning wind, are the portion of their cup.

7 Mert igaz az Örökkévaló, igazságot szeret; az egyenesek látják az ő színét.

For righteous is Yahweh Righteousness, he loveth, the upright, shall behold his face.