Zsoltárok 11

1 A karmesternek. Dávidtól. Az Örökkévalóban van menedékem; hogyan mondhatjátok lelkemnek: bujdoss el hegyetekre, madár!

[For the Chief Musician. By David.] In the LORD, I take refuge. How can you say to my soul, "Flee as a bird to your mountain."

2 Mert íme a gonoszok íjjat feszítenek, igazították nyilukat a húron, hogy homályban lőjenek az egyenes szívűekre.

For, look, the wicked bend their bows. They set their arrows on the strings, that they may shoot in darkness at the upright in heart.

3 Midőn ledöntetnek az alapok, mit mível az igaz?

If the foundations are destroyed, what can the righteous do?

4 Az Örökkévaló a szent templomában, az Örökkévaló, kinek égben a trónja – szemei látják, szempillái vizsgálják az ember fiait.

The LORD is in his holy temple. The LORD is on his throne in heaven. His eyes look upon the poor. His eyes examine the descendants of Adam.

5 Az Örökkévaló az igazat megvizsgálja, és a gonoszt és a ki erőszakot szeret, gyűlöli a lelke.

The LORD examines the righteous, but the wicked and the one who loves violence his soul hates.

6 Esőként hullasson tőröket a gonoszokra; tűz meg kén és égető szél serlegük része!

On the wicked he will rain blazing coals; fire, sulfur, and scorching wind shall be the portion of their cup.

7 Mert igaz az Örökkévaló, igazságot szeret; az egyenesek látják az ő színét.

For the LORD is righteous. He loves righteousness. The upright shall see his face.