Zsoltárok 11

1 A karmesternek. Dávidtól. Az Örökkévalóban van menedékem; hogyan mondhatjátok lelkemnek: bujdoss el hegyetekre, madár!

In YHWH put I my trust: How say ye to my soul, Flee as a bird to your mountain?

2 Mert íme a gonoszok íjjat feszítenek, igazították nyilukat a húron, hogy homályban lőjenek az egyenes szívűekre.

For, lo, the wicked bend their bow, they make ready their arrow upon the string, that they may privily shoot at the upright in heart.

3 Midőn ledöntetnek az alapok, mit mível az igaz?

If the foundations be destroyed, what can the righteous do?

4 Az Örökkévaló a szent templomában, az Örökkévaló, kinek égben a trónja – szemei látják, szempillái vizsgálják az ember fiait.

YHWH is in his holy temple, YHWH 's throne is in heaven: his eyes behold, his eyelids try, the children of men.

5 Az Örökkévaló az igazat megvizsgálja, és a gonoszt és a ki erőszakot szeret, gyűlöli a lelke.

YHWH trieth the righteous: but the wicked and him that loveth violence his soul hateth.

6 Esőként hullasson tőröket a gonoszokra; tűz meg kén és égető szél serlegük része!

Upon the wicked he shall rain snares, fire and brimstone, and an horrible tempest: this shall be the portion of their cup.

7 Mert igaz az Örökkévaló, igazságot szeret; az egyenesek látják az ő színét.

For the righteous YHWH loveth righteousness; his countenance doth behold the upright.