Zsoltárok 11

1 A karmesternek. Dávidtól. Az Örökkévalóban van menedékem; hogyan mondhatjátok lelkemnek: bujdoss el hegyetekre, madár!

For the Leader. A Psalm of David. In the LORD have I taken refuge; how say ye to my soul: 'Flee thou! to your mountain, ye birds'?

2 Mert íme a gonoszok íjjat feszítenek, igazították nyilukat a húron, hogy homályban lőjenek az egyenes szívűekre.

For, lo, the wicked bend the bow, they have made ready their arrow upon the string, that they may shoot in darkness at the upright in heart.

3 Midőn ledöntetnek az alapok, mit mível az igaz?

When the foundations are destroyed, what hath the righteous wrought?

4 Az Örökkévaló a szent templomában, az Örökkévaló, kinek égben a trónja – szemei látják, szempillái vizsgálják az ember fiait.

The LORD is in His holy temple, the LORD, His throne is in heaven; His eyes behold, His eyelids try, the children of men.

5 Az Örökkévaló az igazat megvizsgálja, és a gonoszt és a ki erőszakot szeret, gyűlöli a lelke.

The LORD trieth the righteous; but the wicked and him that loveth violence His soul hateth.

6 Esőként hullasson tőröket a gonoszokra; tűz meg kén és égető szél serlegük része!

Upon the wicked He will cause to rain coals; fire and brimstone and burning wind shall be the portion of their cup.

7 Mert igaz az Örökkévaló, igazságot szeret; az egyenesek látják az ő színét.

For the LORD is righteous, He loveth righteousness; the upright shall behold His face.