Zsoltárok 11

1 A karmesternek. Dávidtól. Az Örökkévalóban van menedékem; hogyan mondhatjátok lelkemnek: bujdoss el hegyetekre, madár!

For the choirmaster. Of David. In the LORD I take refuge. How then can you say to me: “Flee like a bird to your mountain!

2 Mert íme a gonoszok íjjat feszítenek, igazították nyilukat a húron, hogy homályban lőjenek az egyenes szívűekre.

For behold, the wicked bend their bows. They set their arrow on the string to shoot from the shadows at the upright in heart.

3 Midőn ledöntetnek az alapok, mit mível az igaz?

If the foundations are destroyed, what can the righteous do?”

4 Az Örökkévaló a szent templomában, az Örökkévaló, kinek égben a trónja – szemei látják, szempillái vizsgálják az ember fiait.

The LORD is in His holy temple; the LORD is on His heavenly throne. His eyes are watching closely; they examine the sons of men.

5 Az Örökkévaló az igazat megvizsgálja, és a gonoszt és a ki erőszakot szeret, gyűlöli a lelke.

The LORD tests the righteous and the wicked; His soul hates the lover of violence.

6 Esőként hullasson tőröket a gonoszokra; tűz meg kén és égető szél serlegük része!

On the wicked He will rain down fiery coals and sulfur; a scorching wind will be their portion.

7 Mert igaz az Örökkévaló, igazságot szeret; az egyenesek látják az ő színét.

For the LORD is righteous; He loves justice. The upright will see His face.