Zsoltárok 11

1 A karmesternek. Dávidtól. Az Örökkévalóban van menedékem; hogyan mondhatjátok lelkemnek: bujdoss el hegyetekre, madár!

大卫的诗，交与伶长。 我是投靠耶和华； 你们怎么对我说：你当像鸟飞往你的山去。

2 Mert íme a gonoszok íjjat feszítenek, igazították nyilukat a húron, hogy homályban lőjenek az egyenes szívűekre.

看哪，恶人弯弓，把箭搭在弦上， 要在暗中射那心里正直的人。

3 Midőn ledöntetnek az alapok, mit mível az igaz?

根基若毁坏， 义人还能做什么呢？

4 Az Örökkévaló a szent templomában, az Örökkévaló, kinek égben a trónja – szemei látják, szempillái vizsgálják az ember fiait.

耶和华在他的圣殿里； 耶和华的宝座在天上； 他的慧眼察看世人。

5 Az Örökkévaló az igazat megvizsgálja, és a gonoszt és a ki erőszakot szeret, gyűlöli a lelke.

耶和华试验义人； 惟有恶人和喜爱强暴的人，他心里恨恶。

6 Esőként hullasson tőröket a gonoszokra; tűz meg kén és égető szél serlegük része!

他要向恶人密布网罗； 有烈火、硫磺、热风，作他们杯中的分。

7 Mert igaz az Örökkévaló, igazságot szeret; az egyenesek látják az ő színét.

因为耶和华是公义的，他喜爱公义； 正直人必得见他的面。