Zsoltárok 11

1 A karmesternek. Dávidtól. Az Örökkévalóban van menedékem; hogyan mondhatjátok lelkemnek: bujdoss el hegyetekre, madár!

Alang sa pangulong musikero. Ang salmo ni David. Midangop ako diha kang Yahweh; unsaon mo pagsulti kanako, “Kalagiw sama sa langgam ngadto sa bukid”?

2 Mert íme a gonoszok íjjat feszítenek, igazították nyilukat a húron, hogy homályban lőjenek az egyenes szívűekre.

Kay tan-awa! Ang daotan nag-andam na sa ilang mga pana. Giandam nila ang ilang mga udyong diha sa mga pisi aron sa pagpana diha sa kangitngit ngadto sa matarong ang kasingkasing.

3 Midőn ledöntetnek az alapok, mit mível az igaz?

Kay kung magun-ob ang mga patukoranan, unsa man ang mahimo sa mga matarong?

4 Az Örökkévaló a szent templomában, az Örökkévaló, kinek égben a trónja – szemei látják, szempillái vizsgálják az ember fiait.

Si Yahweh anaa sulod sa iyang balaang templo; nagtan-aw ug nagsusi ang iyang mga mata sa mga anak sa katawhan.

5 Az Örökkévaló az igazat megvizsgálja, és a gonoszt és a ki erőszakot szeret, gyűlöli a lelke.

Nagsusi si Yahweh sa mga matarong ug sa mga daotan, apan nagdumot siya niadtong nahigugma sa pagbuhat sa pagpanlupig.

6 Esőként hullasson tőröket a gonoszokra; tűz meg kén és égető szél serlegük része!

Paulanan niya sa kalayo ug asupre ang mga daotan; ang makapaso nga hangin mao ang ilang bahin gikan sa iyang kupa!

7 Mert igaz az Örökkévaló, igazságot szeret; az egyenesek látják az ő színét.

Kay si Yahweh matarong, ug nahigugma siya sa pagkamatarong; ang mga matarong makakita sa iyang panagway.