Zsoltárok 11

1 A karmesternek. Dávidtól. Az Örökkévalóban van menedékem; hogyan mondhatjátok lelkemnek: bujdoss el hegyetekre, madár!

За първия певец. Давидов псалом. На Господа уповавам; Как думате на душата ми: Бягай в гората ваша като птица?

2 Mert íme a gonoszok íjjat feszítenek, igazították nyilukat a húron, hogy homályban lőjenek az egyenes szívűekre.

Понеже, ето, нечестивите запъват лъка, Приготвят стрелите си на тетивите За да устрелят в тъмно ония, които са с право сърце.

3 Midőn ledöntetnek az alapok, mit mível az igaz?

Защото основанията се разориха; А праведният що е извършил?

4 Az Örökkévaló a szent templomában, az Örökkévaló, kinek égben a trónja – szemei látják, szempillái vizsgálják az ember fiait.

Господ е в светия Си храм, Чиито престол е на небето; Очите му гледат, клепачите Му изпитват човешките чада.

5 Az Örökkévaló az igazat megvizsgálja, és a gonoszt és a ki erőszakot szeret, gyűlöli a lelke.

Господ изпитва праведния; А душата Му мрази нечестивия и онзи, който обича насилие.

6 Esőként hullasson tőröket a gonoszokra; tűz meg kén és égető szél serlegük része!

Над нечестивите ще направи примки; Огън и сяра и горещ вятър ще бъдат съдържанието на чашата им.

7 Mert igaz az Örökkévaló, igazságot szeret; az egyenesek látják az ő színét.

Защото праведният Бог обича правдата; Праведният човек ще гледа лицето Му.